Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Nyitott kézzel – az elengedés

Két kézzel kapaszkodom abba a képbe, amit önmagamról kialakítottam az évek során. Védem és óvom a külső behatásoktól, a sérüléstől, a változástól. Az a kép lebeg előttem, hogy erős vagyok, és képes leszek megakadályozni a korróziót, az enyészetet. Néha biztonságra lelek és fellélegzem. Ilyenkor összehasonlítom magam a nálam szerencsétlenebbekkel, és megkönnyebbülök. Aztán kezdődik minden elölről: a harc, a védekezés, a kapaszkodás… Így éljük napjainkat az örökös körforgásban. Megfeledkezünk róla, hogy a könnyed szellő is képes felborítani minket, és egy kis fuvallat is kibillenthet az egyensúlyunkból. Nem tanultuk meg a leckét, a kitárt kéz szabadságát. Mert senki sem mesélt róla sem az iskolában, sem otthon. Pedig csak az lehet az enyém, amit elengedek, csak az tartozik hozzám, amiről képes vagyok lemondani, és csak azzal tudok együttműködni, amihez nem ragaszkodom. A hatalom és a siker pillanatnyi, az elengedés örök.

Nem arra születtünk, hogy megkapaszkodjunk, hanem hogy tanuljuk az elengedést. Mert csak az jut előre, aki rábízza magát a hullámokra, az áramlásra, aki képes elengedni a biztonság kísértését. A nyitott kéz azt jelenti, hogy amit átengedek magamon, azzal eggyé válhatok, amit elengedek, ahhoz közel kerülhetek, amibe pedig belekapaszkodom, azt lebénítom és magamhoz láncolom.

Leszakítod a virágot, és hazaviszed, vagy gyönyörködsz benne a saját életterében?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero