Sárvári György

Tudatváltás

Az éber átkapcsolás mûvészete

Találkozásom a prófétával

Tizenkét éves kisfiú voltam, amikor először találkoztam Demeter Istvánnal, a „Prófétával”. Katolikus pap, filozófus, képzőművész, költő volt, a múlt század végének egyik meghatározó szellemi alakja. Sajószentpéteri plébániája a kortárs művészek zarándokhelyévé vált. A barátai csak úgy nevezték egymás között: a Próféta. A kor legjobb művészeit (Kass János, Kondor Béla, Kopcsik Károly, Váli Dezső) fogta össze és inspirálta karizmatikus személyiségével. Amikor először találkoztunk, azt mondta, játsszunk. Eldugott az egyik kezébe egy pénzérmét, és kérte, találjam ki, melyikben van. Egyszer sem sikerült. Majd rám nézett, és azt mondta: – Most próbáld meg újra. – Akkor pontosan éreztem, hogy a jobb öklében van az érme, és én direkt a bal öklére mutattam. – Jól van – nevetett –, látom, van benned szellemesség, és nem akarod a könnyebb utat választani. – Mindketten tudtuk, hogy megengedte, hogy kitaláljam a megoldást. Utána belenézett a tenyerembe, és azt mondta: – Túl sok mindenhez van tehetséged, de nem találod azt az egyetlent, amiben kimagasló lehetnél.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 532 3

Pszichológia

Sárvári György hazánk egyik legmeghatározóbb coach tanácsadója. Könyve nem egyszerű leíró pszichológiai kutatás, hanem egy izgalmas krimihez hasonlít, ahol a szereplők kiemelkedő vezetők, sportolók, vagy éppen hétköznapi emberek, akik szeretnének felülemelkedni a sorsukon. Olyan kritikus, drámai pillanatokat sűrít egy-egy ötperces írásba, amelyben egy életpálya legintimebb elakadásai és küzdelmei bontakoznak ki. Minden rövid történet mestermunka, amely a személyes elakadástól a kibontakozás és megújulás lehetőségéig vezet végig minket. Könyve stílusteremtő, mert minden sztoriban van valami egyedi és mégis mindannyiunk számára érvényes tanulság. Írásaiban a sűrítés és a fókuszált vonalvezetés eszközeivel él, amelyben a katarzis és a feloldás fontos szerepet kap. Aki olvassa a különböző emberi történeteket és sorsokat, szinte mindegyikben magára ismerhet. Talán azért is, mert korunk legfontosabb kérdései, az élet, a halál, az egzisztenciális szorongás, a szüleinktől való elszakadás, az elengedés és a megtartás leginkább szívszorító pillanatai bontakoznak ki belőle. A szerző valószínűleg a kollektív tudattalanból hívta elő ezeket a fontos történeteket, hogy mindannyiunk útkeresését támogassa általa.

„…A labirintus belőlünk táplálkozik, a mi kivetülésünk, azonos velünk, és így a megoldás is bennünk van legbelül. Az élet labirintusa olyan organikus Mátrix, amely pontosan követi a belső folyamatainkat. Ha elfáradunk és kiégünk, a külső körülményeink nem pusztán lekövetik a belső állapotunkat, hanem felerősítik. A kiégett ember a saját fásultságának felerősített árnyékával találja szemben magát kívül, illetve olyan erős megállító helyzetekkel, amik tükrözik a belső állapotát…”

„Nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. A betöltött idő megteremtése mindannyiunk számára fontos. A betöltött időhöz azonban az üres időn át vezet az út, amelyet megkerülni, átugrani nem lehet. Jó lenne átkapcsolni a pihenés örömébe, és élvezni a megérkezést. Ehhez azonban helyet kell készítenünk önmagunkban a megérkezés ünnepének…”

Hivatkozás: https://mersz.hu/sarvari_tudatvaltas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero