A zárójelentés egyes részeit, így az orvosi diagnózisokat, a kórelőzményeket és az elvégzett beavatkozások nevét szinte napjainkig latinul írták. A latin terminusok lehetnek egyszavasak, mint hypertonia ’magasvérnyomás-betegség’ (1992), coxarthrosis ’csípőízületi kopás’ (2011), vagy hosszabb minőségjelzős vagy birtokos jelzős, nyelvtanilag helyesen megszerkesztett latin leíró szószerkezetekből állnak: endometritis chronica ’idült méhnyálkahártya-gyulladás’ (1978), ulcus duodeni ’nyombélfekély’ (1986). Eredetüket tekintve a klinikai diagnózisokban a terminuselemek főként görög eredetűek, mint myocarditis ’szívizomgyulladás’ (<my/o- ’izom’ + card- ’szív’ + -itis ’gyulladás’, 1986). A szóösszetételekben vagy szószerkezetekben szereplő anatómiai nevek rendszerint latin eredetűek: tonsillectomia ’torokmandula-műtét’ (tonsilla ’mandula’, 1986), myoma uteri ’méhizomdaganat’ (uterus ’méh’, 1986). Ezeket a kifejezéseket már a 30 évvel ezelőtti dokumentumokban is ritkán írták ki teljes alakban, rendszerint rövidítéseket használtak, ahogy ma is. Az alkalmazott rövidítések azonban nem egységesek, ellátó intézményenként is a helyi szokásoknak megfelelően különbözhetnek: „st. p. inf. myoc.” vagy „st. p. infarct. myocardii” (= status post infarctum myocardii, ’szívizominfarktus utáni állapot’, 1989).