A tudomány hasznosságát nyilvánvalóan több szempontból is lehet értelmezni, többek között: (i) mennyire képesek tudományos eredmények egy közösség, egy társadalom vagy állam napi működését rövid és középtávon bevezetve segíteni (például a közoktatásban, a közlekedésben, a közigazgatásban); (ii) mennyire képesek tudományos eredmények az életminőséget javítani közép- és hosszú távon is (például az orvostudományban, a műszaki tudományokban); (iii) mennyire képesek tudományos eredmények a gazdaság, a kereskedelem tevékenységeit előmozdítani; (iv) mennyire képesek tudományos eredmények hozzájárulni a földi élet fenntartásához; (v) mennyire lehet tudományos eredményeket azonnal vagy rövid távon fejlesztéssel jövedelmező tevékenységbe fordítani. A nyelvtudomány tekintetében a felsorolt (és tovább bővíthető) hasznossági tényezők jó része érvényesül és tovább árnyalható. Nincsen közösség (táradalom, állam, nép, nemzet, család, település) nyelv, nyelvi kommunikáció nélkül, a nyelvi kommunikáció a közösség nélkülözhetetlen közege és tevékenysége (vö. Luhmann 1998, 2006, más elméleti keretben Habermas 1988). Az alkalmazott nyelvészet a tudományos és népi nyelvi ismeretek egy részét közelíti meg tudományos módszerekkel, a gyakorlatban való tudatos felhasználás, a sikeres kommunikáció elősegítése érdekében.