Nincs konszenzus arról sem, hogy a Kolozsvártól délkeletre fekvő Györgyfalva még mindig erőteljes, nagy magyar közössége vajon kultúrájában kapcsolódott-e – és ha igen, mennyiben – a néprajzi értelmezésű Kalotaszeghez. Kolozsvártól, illetve Szamosfalvától délkeletre, a Torda és Kolozs közé eső vidéken egy önálló kistáj tűnik kibontakozni két, részben érintkező házasodási körrel (4. térkép és 10. térkép). Györgyfalva, Ajton, Kolozspata, Bodrog falvakban a vidék református magyar lakosságának maradéka él. E magyar szórványsziget földrajzilag a legtávolabb esik, és semmiféle rokoni kapcsolatot nem alakított ki a Kolozsvártól nyugatra eső terület falvaival, sem a Nádas mentének, sem a Fenes völgyének közösségeivel. A fent említett falvakból mára már csak Györgyfalva maradt életerős nagyságú közösség, a többi falu a szórványmagyarság másutt is jellemző gyorsuló ütemű szublimálódásának sorsára jutott. Így a falvak fokozatos kihullásával Györgyfalva egyre inkább elszigetelődik. A jelzett területen a múltban szorosabb kapcsolata volt egymással Györgyfalva és Ajton lakosságának. Rőd részben kisnemesi közössége Ajtonnal és Györgyfalvával ápolt kapcsolatának jele többek között az, hogy a három falu viselete hasonló volt. Rőd kisnemesei azonban elsősorban a szintén kisnemesi Kolozsbóssal házasodtak. Mind Bóson, mind Rődön mára már elfogyott a magyarság, más kisnemesi falvak példájához hasonlóan gyorsabb ütemben, mint a tisztán paraszti közössé- gekben. Ajtonban pedig jelenleg kb. 80 idős magyar ember él már csak. Ebbe a körbe lépett be a 20. század első évtizede után a zömmel Györgyfalvából telepített Kolozskara és Bodrog is. Kolozskara egykori magyar lakossága, már a 20. század elejére annyira megfogyatkozott, hogy az állami telepítéssel ide, Karára és a határából elkerített Bodrog nevű dűlőben létrehozott, teljesen újonnan épített faluba, Bodrogra hoztak magyar telepes családokat (2. dokumentum, 3. dokumentum, 4. dokumentum, 5. dokumentum, 10. kép). E telepítéstörténet magyarázza, hogy e két falura mint Györgyfalva térbeli kitérjesztésére tekinthetünk. A mellette levő Kolozspata viszont egykor jelentős közösségéből még a századelőn is számottevő számú magyar lakosság élt. E kör felé orientálódott még Szamosfalva magyarsága is. Míg Györgyfalva az egyik kör centruma, addig Kolozspata a másik körnek a középpontja, melynek egyelőre csak sejteni lehet a határait, mert a 20. századra annyira megfogyatkozott a magyarság, hogy nem egy faluban már nem lehetett magyar ajkú lakost találni. Idetartozhatott a már a 20. század elejére teljesen elrománosodott Dezmér, a telepítés előtti Kara és a már említett kisnemesi Bós. A két házasodási kör tehát egyrészt: Györgyfalva, Ajton, Rőd, „új” Kara és Bodrog; másrészt: Pata, Dezmér, „régi” Kara és Bós. E két kör több ponton is átkarolja egymást. Györgyfalva parasztsága, ha nem is rendszeresen, de olykor-olykor házasodott Patával, és a Rőd és Bós kisnemesei közti kapcsolatot is említettük. A szóban forgó terület, beleértve Györgyfalvát is, sem kapcsolatrendszerét, sem identitását, sem önbesorolását alapul véve nem tekinthető Kalotaszeg részének. (A kistáj társadalmi és kulturális jellegzetességeinek, valamint a helyi identitásnak, önelhelyezésnek a részletes bemutatását lásd később, az Erdőalja című alfejezetben.)