Simon L. Zoltán

Árkádia kettős tükörben

T. Calpurnius Siculus eklogái

Ekphrasis és műfaji paródia a VI. eklogában

Vergilius a Georgica zárlatában úgy emlékezik meg pásztori tárgyú verseiről, mint fiatalos vakmerőséggel megírt költői szárnypróbálgatásokról: carmina qui lusi pastorum audaxque iuventa, / Tityre, te patulae cecini sub tegmine fagi (IV.563–566.).1 A későbbi korszakokban Vergilius életművének, sőt életrajzának kanonizálódása révén a bukolikus költészet egyenértékűvé vált a költői pályafutás első állomásával. Nemcsak Calpurnius, hanem a karthágói Nemesianus is a vates sacer karrierjének megismétlését tűzte ki célul, s – nyilvánvalóan a Vergilius-életrajzok hatására – eklogáikat afféle bemutatkozásnak szánták a patrónustól várt anyagi és főként társadalmi gyámolítás elnyeréséhez.2 A bukolikus költészet művelése tehát előkészületnek számított a nagyobb igényű műfajokhoz. Ez a sokáig elevenen ható szemlélet magyarázatul szolgálhat azon régi keletű, de mindmáig élő értelmezői hagyományra, mely Calpurnius eklogáit is szerény igényű költői ujjgyakorlatokként, a klasszikus mintaképeket imitálni törekvő progymnasmaként kívánja megközelíteni. Kiváltképpen a VI. eklogát szokás kezdeti vagy éppen kezdetleges próbálkozásnak tartani, mely a gyűjtemény talán legkevesebbet elemzett darabja.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 499 9

Irodalom Ókortudomány

A római irodalom egyik legrejtélyesebb alakja, a Nero-kori T. Capurnius Siculus meghatározó szerepet játszott a bukolikus költészet történetében. Hét eklogából álló gyűjteményét a reneszánsz korának alkotói tanulmányozták és utánozták, mint Angelo Poliziano, Iacopo Sannazaro, Pierre de Ronsard, Sir Philip Sidney, de hatása nyomon követhető egészen a szentimentalizmus koráig.Miután azonban a 19. századi irodalomtörténet-írása helyét a kánon peremén jelölte ki, Calpurnius műve szinte teljesen feledésbe merült, olyannyira, hogy nevével még a pásztori költészetet átfogóan tárgyaló munkákban is nemegyszer csak egy-egy lapalji jegyzetben találkozhattunk.

A jelen tanulmány az eklogagyűjteményt egységes, párját ritkító műgonddal megtervezett kompozícióként értelmezi, két, egymással szembeállított és egymástól homlokegyenest különböző szimbolikus tér, kétféle Árkádia köré szerveződik.A kötet tárgyalja Calpurnius nyelvi, stilisztikai újításait, imitációs technikáit, a különféle műfajok ötvözését, a költőszerep változásait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/simon-arkadia-kettos-tukorben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero