Winkler Gusztáv

A távérzékelés felvételi eszközei és geometriájuk

Segédkönyv a távérzékelés műveléséhez

A LÉGI TÁVÉRZÉKELÉS HORDOZÓESZKÖZEI

A légi eszközre telepített berendezések a Nagy Háborúban fejlődtek jelentősen. Az egyszerű fényképezőgépektől egy év alatt (1916) eljutottak a nagyméretű optikájú és nagy gyújtótávolsággal rendelkező légifényképező kameráig. A leglátványosabb a repülési magasság változása volt, ami a háború végére elérte a 4000 métert. Az 1920-as években kissé háttérbe szorult a felderítő jelleg, és kifejlesztették a speciális légifényképező repülőgépeket. Ettől kezdve a két alkalmazás hordozóeszközei párhuzamosan, de külön irányokban fejlődtek. A II. világháború a felderítő repülőgépeknél nagy sebességnövekedést hozott magával, míg a függőleges kamerájú fotóberendezéseket hordozó repülőgépeknél inkább a magasság növelésére törekedtek, mivel a lényegesen nagyobb fotográfiai teljesítményhez stabil repülési paraméterek váltak szükségessé, a manőverezés kárára. A felderítő és a térképező repülőgépek látványos szétválása az 1950-es évek végén kezdődött, mivel a szigorúan vett felderítés igényei (a jobb elhárító fegyverek miatt) sokkal nagyobb sebességet és ezzel együtt nagyobb repülési magasságot igényeltek.