Az altruizmust meghatározó motivációk összefüggéseinek sokszínűségéből adódik, hogy a proszociális viselkedés többféle társadalom-lélektani funkcióit is betölthet, az egyén orientációjától függően. Az altruista viselkedés akár teljes mértékben az Én erősítését is szolgálhatja, tehát lényegében „egoista altruizmus”. Ilyen értelemben egyfajta megbirkózási, coping funkcióval bír. Megterhelő traumát átélők számára az altruista megnyilvánulások komoly segítséget jelenthetnek, sőt, gyakran előfordul, hogy éppen a trauma hatására történik fordulat az egyén altruista beállítódásában (László, 1995). Ez segíthet, hogy az egyén figyelme az éntudat kitágításával a saját problémáról más problémára fókuszáljon, ami önmagában is gyógyító hatású. A valódi segítő attitűdhöz az énfunkciók magas fokú integritása azonban ilyen esetben is alapfeltétel. Ha az egyén identitása és önbecsülése instabil, önképe törékeny, a társas kapcsolatokba bevitt altruista tendenciáktól éngyengeségének megerősítését várja. Ez gyakran elvezet az overhelping megjelenéséhez (Gilbert–Silvera, 1996). Az altruista viselkedés ugyanis olyan pszichikai előnyökhöz juttatja az egyént, amelyek nélkül énképének bizonytalansága fokozódhat. A segítés nagyrabecsülést, elismerést, szeretetet vált ki nemcsak abból, akinek segítünk, hanem a bennünket körülvevő társas háló tagjaiból, sőt, akár a társadalom egészéből is. A gondoskodó magatartás saját fontosságunk tudatát is erősítheti, elismerést és hálát eredményez az egyén számára (Batson–Ahmad és mtsai, 2002). Ez normális reakció, hiszen a társas kapcsolatokban egymás teljesítményének elismerése tartja fenn azt az egyensúlyi állapotot, amely hozzájárul a kapcsolat fennmaradásához. A túlgondoskodó magatartás azonban főként önérdeket szolgál, amennyiben ezekért a „pszichikai jutalmakért” történik. Az elismerés és köszönet elmaradása legalább annyira kóros társas reakció, mint amennyire a függés kialakulása a „pszichikai jutalmaktól”. A másik egyén, aki felé irányul a gondoskodás, úgy érzi, ez a túlgondoskodás már-már fojtogató. Míg egymás önzetlen segítése összekapcsolja az egyéneket, a túlsegítés, túlgondoskodás patológiás folyamatokat indíthat el, s inkább szétválaszt, mint összekapcsol.