A blog egy bejegyzésekkel periodikusan bővülő és a közösség számára hozzászólási lehetőséget biztosító weboldal. A blogok tartalma széles horizonton mozog. A személyes, egyéni naplók mellett reprezentáltak a csoportos véleménynyilvánítást biztosító, tematikus, hírközlő vagy éppen bizalmas információkat nyilvánosságra hozó verziók is – az utóbbira példa a Wikileaks. Blogot egy vagy több szerző indíthat és írhat, az utóbbi esetben azonban jellemző törekvés, hogy egy weboldalon a több szerző által írt szövegek konvergáljanak. Mivel a narrációt elindító alkotó által létrehozott szövegmennyiség a népszerű blogok esetében gyakran csak töredéke a hozzászólásokénak, a blog a mindennapi felhasználók prosumerré válását feltételezi. A blogok elterjedésének következtében a világhálón végérvényesen megkérdőjeleződtek a szerző és az olvasó Roland Barthes1 és más teoretikusok által korábban már kikezdett, rögzített pozíciói. Ezzel egy időben elmosódtak a magán és a nyilvános, a valós és a fiktív közötti, viszonylag merev határok is. A kontextus demokratikus tulajdonságának következményeként pedig a professzionális tartalomlétrehozók és a mindennapi felhasználók, később a prosumerek is elvileg azonos médiareprezentációhoz jutottak. Ez az átstrukturálódás az előbbiek számára az egyedüli megszólaló pozíciójának és hatalmának elvesztésével járt, ami a tanárok tantárgyi blogja esetében a hierarchia gyengülését is maga után vonja. Ahogyan a saját készítésű, videómegosztó oldalakra feltöltött tartalmak esetében, úgy a blog kontextusában is fontos a tanár moderátori formában való jelenléte. A blog aszinkron kommunikációs forma, azonban erős jelenlétet és aktivitást igényel a tanár részéről. A posztok rendszeres írása és a (tanulói) közösséggel folytatott, kommentek formájában történő intenzív interakció a kooperatív tanítás és tanulási folyamat alapja.