A könyvbeliség és az információs társadalom kognitív habitusa különböznek egymástól, azonban a kettő a jelenben még párhuzamosan létezik. Jelentős eltérés, hogy míg a nyomtatott könyvek a tudást tárolják és a hozzáférést biztosítják, addig az információs társadalmat definiáló infokommunikációs eszközök és digitális platformok nem csupán a tárolásban és a terjesztésben, de az alkotási folyamatban is fontos szerepet játszanak. A legfontosabb különbség mégis az, hogy amíg a nyomtatott tartalmak az oktatásban a didaktikai háromszög egy elemét – a tananyagot – határozzák meg közvetlenül, addig a digitális pedagógiát definiáló technológiai jelenségegyüttes (az infokommunikációs eszközök; a kommunikációs formák és csatornák; a szabadon írható, digitális platformok) a tananyag mellett a tanár és a tanuló szerepét is megváltoztatják, illetve a módszertanra is közvetlen hatással vannak. Ennek következménye, hogy az információs társadalomban a tanári szerep kiterjesztésének és a tanulói attitűdök jelentős változásának vagyunk tanúi. Az új kognitív habitus új módszertant, gondolkodásmódot és munkaformákat igényel. Így született meg a digitális pedagógia, amelynek elméleti keretét vázoljuk fel most pillérekre bontva, míg a következő fejezetben megfogalmazzuk a módszertani alapelveket is.