Szűts Zoltán

A digitális pedagógia elmélete


Nagyobb fokú önállóság

A tanulói jelenségek között szerepel a nagyobb fokú önállóság is, amely az önirányított vagy önálló tanulás jelenségével kapcsolódik össze. A digitális pedagógia rendszerében a tanulók már az eszközök használatát is nem formális tanulás – mindennapi használat – során sajátítják el. A kutatómunka, a projektek és feladatok elkészítése szintén nagy fokú önállóságot igényel. A nagyobb fokú önállóság összefügg az önirányított tanulás jelenségével. Saját otthonuk infokommunikációs környezetében a tanulók nem veszik igénybe a tanárok vagy társaik segítségét. Ezt a tevékenységet kettősség jellemzi, hiszen az ismeretek mellett a folyamatosan változó technológia használatát is el kell sajátítaniuk.1

A digitális pedagógia elmélete

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 585 9

A kötet a digitalizáció és a hálózati lét természetéből fakadó pedagógiai kérdéseket az online kommunikáció és média kérdéseivel strukturális összefüggésben jeleníti meg. A mű célja a pedagógiai gyakorlattal szerves egészet alkotó elméleti keretrendszer megalkotása, amely közös nevelés-, illetve média- és kommunikációtudományi elveken alapszik.

Szűts Zoltán definíciója szerint a digitális pedagógia az osztálytermi vagy távoktatási módszertanok, gondolkodásmódok, szervezési folyamatok és munkaformák olyan egysége, amely infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül.

A szerző nem titkolt szándéka megtalálni az egyensúlyt a technooptimizmus és -pesszimizmus között, miközben lándzsát tör a tudatos digitálistechnológia-használat jól azonosítható előnyei mellett.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szuts-a-digitalis-pedagogia-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave