Ha sorra vesszük ezeknek a munkáknak az erősségeit, akkor elmondhatjuk, hogy az egyes digitális eszközök és hálózati platformok konkrét alkalmazásával foglalkozó munkák és gyűjtemények1 a best practices szintjén segítséget nyújthatnak azoknak, akik az oktatási gyakorlatban speciális feladatok megoldására szeretnék használni az infokommunikációs technológiát. Hátrányuk, hogy az információs társadalomban egyre „gyorsul az idő”, így az egyes eszközök, technológiák és használati módok hamar elavulnak, ahogyan a leírásuk is. Ezáltal a jó gyakorlatok rendszere folyamatos megújításra szorul, ami jelentős terhet ró az innovatív megoldásokat kereső pedagógusokra. Az okostáblákat és táblagépeket övező kezdeti lelkesedés napjainkra némileg mérséklődött. Számos okostábla már csupán háttérként, vetítővászonként szerepel az órán, és egyre nagyobb a kísértés a tanárok részéről, hogy rutinból white boardként használják – vállalva akár azt is, hogy végérvényesen tönkreteszik. Más intézményekben azonban meghonosodott az okostábla használatának kultúrája, és alkalmazásuk a mindennapi tanítási gyakorlat részévé vált. Hasonló a helyzet az alkalmazásokkal is. Az ingyenesen használható applikációk egy része az évek során fizetőssé vált. Az általuk generált specifikus formátumú, nem konvertálható tartalom így elveszett, amennyiben az intézmény vagy a pedagógus nem fizet az alkalmazás használatáért.2 Így tehát azok a leírások és eredményességmérések, amelyek ezekhez az eszközökhöz kapcsolódtak, egyre gyakrabban kikerülnek a fősodorból, elavulnak, és a gyakorlatban nem lesznek használhatók. Folyamatosan újakat kell készíteni. Ezzel a helyzettel szembe kell nézni a digitális pedagógia elméletének alkotása során. A leírások és mérési eredmények értékesek maradnak abból a szempontból, hogy a múltba visszatekintve mintázatokat vehessünk észre, és nem csupán oktatási, de gazdasági következtetéseket is levonhassunk a jövőre nézve. Az infokommunikációs eszközök újabb és újabb generációinak beszerzése költséges. Elavulási idejük nem csupán a Gutenberg-galaxis információtároló és szemléltetőeszközeihez – a nyomtatott könyvekhez vagy például az írásvetítőkhöz – képest sokkal rövidebb, de a televízió és a videomagnó által dominált korhoz képest is. A miniatürizáció következménye például a könnyen hordozható e-könyv-olvasók megjelenése, amelyek produktivitásuk csúcsán, a 2000-es évek közepén rövid időre megváltoztatták az egyének olvasási szokásait; vagy az okostelefonok megjelenése, amelyek kamerája forradalmasította a személyek egyéni életútjának, a természeti és az épített környezetnek a megismertetését közösségimédia-posztok formájában. Ez a folyamat a jelenben is tart.