Az internet konvergens természetének köszönhetően magába olvasztotta valamennyi, a megjelenése előtt domináns (tömeg)kommunikációs eszköz tulajdonságát. Korábban ilyen szintű konvergenciának nem lehettünk tanúi a kommunikáció és a média területén. Mindez jelentős változást indított el a tanárok, a tanulók, a szülők és az intézmények közötti kommunikációban is. A csatornák száma, amelyeken az üzeneteket továbbítani lehet, már megszámlálhatatlan, gyakorlatilag végtelen, hiszen folyamatosan újabbak jelennek meg. Az osztályterem terének kiterjesztésével a kommunikációs folyamatok is elhagyják az épített környezetet, és a folyamatosan bővülő és fejlődő hálózatra költöznek. A csatornákon és médiumokon keresztülívelő, a tanítási és tanulási folyamatokhoz kapcsolódó kommunikáció komplexitása tudatos használat esetén hatékonyabbá teszi az információáramlást, a sodródók esetében azonban csak növeli a bizonytalanságot, és megnehezíti az információk befogadását. A hálózatra feltöltött tananyagok már tértől és időtől függetlenül elérhetők – kivéve, ha előfizetéshez, intézményhez vagy jelszóhoz vannak kötve –, a tanulócsoportok pedig létrejöhetnek a világon szétszórtan élő, online közösségbe formálódó egyénekből.