Szűts Zoltán

A digitális pedagógia elmélete


Bevezetés

K. Nagy Emese írja, hogy a 20. században uralkodó pedagógiai paradigma hatására elindult változások ellenére a jelenleg domináns, hagyományosnak tekinthető tanítási és tanulási folyamatok továbbra is jellemzően az iskola köré szerveződnek, az iskola „a szaktárgyi tudás szinte kizárólagos forrása”. A jelen iskoláját alapvetően még az egyirányú információáramlás – kommunikáció – jellemzi. Az információs társadalom természetét figyelmen kívül hagyó frontális munkaszerveződésben az oktatást a tanár irányítja, míg a tanuló elszenvedője a folyamatnak, passzív befogadója az információknak. A jelen iskolájában „meghatározó a reproduktivitás, amely döntő többségében kész tények, szabályok, megoldások közlését, bemutatását, átadását és befogadását jelenti”. Az oktatás során a tanár általában nem differenciál, nem tudja figyelembe venni az egyéni különbségeket a tanulók között.1

A digitális pedagógia elmélete

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 585 9

A kötet a digitalizáció és a hálózati lét természetéből fakadó pedagógiai kérdéseket az online kommunikáció és média kérdéseivel strukturális összefüggésben jeleníti meg. A mű célja a pedagógiai gyakorlattal szerves egészet alkotó elméleti keretrendszer megalkotása, amely közös nevelés-, illetve média- és kommunikációtudományi elveken alapszik.

Szűts Zoltán definíciója szerint a digitális pedagógia az osztálytermi vagy távoktatási módszertanok, gondolkodásmódok, szervezési folyamatok és munkaformák olyan egysége, amely infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül.

A szerző nem titkolt szándéka megtalálni az egyensúlyt a technooptimizmus és -pesszimizmus között, miközben lándzsát tör a tudatos digitálistechnológia-használat jól azonosítható előnyei mellett.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szuts-a-digitalis-pedagogia-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave