Szűts Zoltán

A digitális pedagógia elmélete


A digitális pedagógia környezetében alkalmazott technológia hatása a kognitív képességekre

Z. Karvalics László már 1997-ben, tehát a világháló elterjedése utáni kísérletezés éveiben felhívta rá a figyelmet, hogy a számítógépek és az infokommunikációs technológia megteremtik a lehetőséget az emberi agyban meglévő lehetőségek feltárására és kiterjesztésére. Rögtön figyelmeztetett is, hogy az iskola feladata ezeknek a lehetőségeknek az operatív feltárása a jövőben.1 Ha a jelen iskolája még nem is tekinti kiemelt kihívásnak a feladatot, már Magyarországon is megjelentek azok a keretrendszerek, amelyek a tanárok digitális kompetenciáit hivatottak meghatározni, hogy a továbbképzések során először tudatos „felhasználókként”, később pedig már „irányítóként” vegyenek részt saját képességeik és a tanulók képességeinek kiterjesztésében digitális eszközök segítségével.2

A digitális pedagógia elmélete

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 585 9

A kötet a digitalizáció és a hálózati lét természetéből fakadó pedagógiai kérdéseket az online kommunikáció és média kérdéseivel strukturális összefüggésben jeleníti meg. A mű célja a pedagógiai gyakorlattal szerves egészet alkotó elméleti keretrendszer megalkotása, amely közös nevelés-, illetve média- és kommunikációtudományi elveken alapszik.

Szűts Zoltán definíciója szerint a digitális pedagógia az osztálytermi vagy távoktatási módszertanok, gondolkodásmódok, szervezési folyamatok és munkaformák olyan egysége, amely infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül.

A szerző nem titkolt szándéka megtalálni az egyensúlyt a technooptimizmus és -pesszimizmus között, miközben lándzsát tör a tudatos digitálistechnológia-használat jól azonosítható előnyei mellett.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szuts-a-digitalis-pedagogia-elmelete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave