Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Két összehasonlítás

Bárány (2017) egyebek között egy újabb szintaktikai elképzelést tartalmaz az alanyi és a tárgyas ragozás eloszlásáról. Bárány (i.m., 28) is azt állítja, hogy az azt egy tulajdonságra utal, amikor alanyi ragozást vált ki. Azt írja, hogy az Azt kérek mondat egy olyan kontextusban természetes, amelyben az azt egy ételfajtára utal („refers to a kind of food”). Mivel Bárány nem mond többet a tulajdonság-tézisről, nehéz lenne megállapítanom, hogy mi az elképzelése a tulajdonságokról, és lehet, hogy összemossa a tulajdonságokat a fajtákkal, holott az utóbbiak szigorúan véve nem tulajdonságok, hanem elvont individuumok. De a szemantikai megjegyzésén kívül, Bárány az azt mutató névmás e használatáról végül egy független, tisztán szintaktikai elemzést is akar javasolni, amely a személyjel hiányán alapul, ugyanakkor úgy látom, hogy az azt névmás mégis harmadik személyű, függetlenül attól, hogy individuum- vagy tulajdonság-jelölő-e, így nehéz lenne független bizonyítékot találni arra, hogy az azt a tulajdonság-jelölő használatakor nem rendelkezik személyjellel.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave