Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Alanyok küzdelme és perspektívák szövetsége

Nem tudom megállni, hogy ne adjak egy kis történeti csavart zárásul. A huszadik század utolsó harmadában a prágai iskola funkcionális mondatperspektívájának, a generatív nyelvtan kezdetben játékos szórendértelmezési felvetéseinek (Néhány kocsmát minden férfi ismer versus Minden férfi ismer néhány kocsmát) és Brassai magyar mondatmonista hagyományának eredeti összeötvözéséből született meg az a generatív szintaxis és újító tipológia, mely É. Kiss Katalin révén a magyar mondattant a nemzetközi nyelvészet fókuszába helyezte. Az ezt övező mind nyelvészeti, mind pszicholingvisztikai diszkussziókban központi megkülönböztetések és áthallások a pszicholingvisztikában is régóta jelen vannak. Hermann Paul (1888) pszichologista spekulációja a mondatszerveződésről vezette be a funkcionális mondattagolásban oly fontossá váló lélektani alany terminust is (Allerton 1980; l. még Koerner 2008 összefoglalóját e tekintetben a grammatikus Paul máig tartó relevanciájáról), amely már a korban is nagy vitákat eredményez, a grammatikai, a logikai és a pszichológiai alany összevetésével az (10)-hez hasonló mondatokban.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave