Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Az -i(-) definitjelölő

Egy másik eset, amikor valamelyik templátumpozíció üresen marad, egyes elülső toldalékolású jelen idő kijelentő módú definit igealakoknál áll fenn (l. (7c) kér-i-k, (8a,b) kér-i, kér-i-tek). Ebben az esetben az -i- definitjelölő a templatikusan megfelelő -ja/já-val váltakozik (vö. (7c) vár-já-k, (8a,b) vár-ja, vár-já-tok). A siklóhangok (j, w) ilyen jellegű diakrón változása és szinkrón váltakozása nem ritka a nyelvekben. Például a sémi alapnyelvben történetileg az intervokalikus w-ből és j-ből álló három szegmentumos szekvenciából két mássalhangzó előtt u, illetve i magánhangzók lettek (pl. *t’aˈjab-ta > *ˈt’ib-ta ’jó-2msg’). Hasonlóan a magyarban az -ít toldalék magánhangzójának eredete egy VC-szekvencia, amelyet még bizonyos fakultatív alakok őriznek (tasz-ajt~ tasz-ít). Az észtben a szóvégi lekopott magánhangzó hatására a prevokalikus j mássalhangzó i magánhangzóvá változott: PFU *neljä > észt neli ‘négy’.1

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave