Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A nyugati ótörök *bürtik ’mag, szem’ volgai bulgár szubsztrátum-nyelvi előfordulásai

A nyugati ótörök *bürti szó volgai bulgár fejleménye azonban a volgai bulgár 1-es nyelvjárásában is előfordul. Ebben a nyelvjárásban a kontaktusnyelvészeti források arra mutatnak, hogy még a kései ótörök korban lejátszódott bennük a felső nyelvállású magánhangzók redukciója. Ez a folyamat az első szótagi magánhangzókat érintette, minthogy feltehetőleg a hangsúlytalan: hangsúlyos helyzet fonetikai különbségén alapult (Agyagási 2019, 197–199). A példák azt szemléltetik, hogy az első szótagi felső nyelvállású magánhangzók a csuvas-mari nyelvi kapcsolatok kezdetére oly mértékben redukálódtak, hogy egyetlen differenciális jegyet (elölségi oppozíció) felmutató svá hangminőséget eredményeztek. A ny. ótörök *bürti későbbi, volgai bulgár változásában ezt a modellt is tudjuk adatolni1 (VB1 *pĭrči < *birti < ny. ótör. *bürti), de ezt már nem a csuvas nyelvterületen, hanem a mari nyelvjárásokban: P B M UJ C Č pə̑rče, MK pr̥čä, UP pə̑ə̑, pr̥čə̑, UJ pr̥če, USj pi̮rčə̑, JT pə̑rtse, JO V K pärtsä ’szál (haj, fonal, szalma, fű); szem (búza, gyöngy); csepp (eső, hó)’ (Beke 2000, 6, 1838). Minthogy a volgai bulgár szó a teljes mari nyelvterületen előfordul,2 indokolt a kölcsönzést a kései ősmari és a VB1 nyelvjárás közötti kontaktus eredményének, ill. a mariba beolvadó volgai bulgár kisebbség – mint szubsztrátumnyelv – emlékének tartani.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave