Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Összefoglalás

Ez a rövid tanulmány a prefixált alakok történetét tekintette át az angol nyelvben, és vetette egybe a látottakat a gramatikalizációra vonatkozó általános föltevésekkel. Az angol nyelvben a korai újangol kor (közelebbről nagyjából a 16. század) óta világosan elkülönül a germán és a latin eredetű prefixumok története. Az utóbbiak, a latin prefixumok externalizálódáson mentek keresztül, ami a germán eredetű prefixumokkal nem fordult elő – igaz, hogy ezek java része eleve szabad morfémaként is állhatott. A latin eredetű prefixumok viselkedésének atipikus volta magyarázható a körülményekkel, amelyek között az angol nyelvbe kerültek, ti. tudós kölcsönzés útján, nem egy esetben tudatos szóalkotási tevékenység következtében jelentek meg velük alkotott új szavak. Ez nyilván hozzájárult ahhoz, hogy mind a tőszintű–szószintű morfológia közti határt (már a 16. század végével kezdődően), mind a szószintű morfológia és a szintaxis közötti határt átlépjék (vélhetőleg a 19. században) akár gyökelvonás, csonkolás (clipping), akár más változási mechanizmusok útján.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave