Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Elemzés

Ebben a pontban egy lehetséges elemzést adok az udmurt névszói ellipszisre. Ismeretes, hogy a névszói ellipszis terminus többféle jelenséget takar. Ezek közé tartoznak például az üres névszót (empty noun) tartalmazó szerkezetek és a (valódi) névszói ellipszis (e két jelenség elkülönítésére l. Saab 2018 összefoglalóját). A névszói ellipszisről többféle elemzés született a generatív szakirodalomban, amelyek két fő irányzat köré csoportosíthatók: a pronominalizáció/főnevesítés és az ellipszis, azaz törlés/ki nem ejtés, és a két elemzéssel összefüggő megkülönböztetés a mély és a felszíni anafora között (l. Lobeck 2005; Saab 2018). Az előbbi elemzés alapfeltételezése, hogy a névszói űr egy (rejtett vagy kitett) n vagy pedig pro (l. többek között Lobeck 1995; Corver–van Koppen 2011). Az utóbbi pedig egy ki nem ejtett/törölt NP-vel számol, amely szintaktikailag viszont teljes/hiánytalan (l. többek között Saab–Lipták 2016). A névszói ellipszisen belül pedig megfigyelhető a RootP-, NP-, és NumP-ellipszis, tehát az elliptált összetevő mérete különböző lehet (l. Saab 2018).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave