Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Jókai Mór – szociolingvisztikai szempontból

Jókai Mór (1825–1904) Komáromban született, ahol a Jókai család tősgyökeresnek számított, és édesanyja, Pulay Mária szintén Komárom vármegyében látta meg a napvilágot. Magyarországnak ez a területe gyakorlatilag színmagyar volt, a nyelvelsajátítás korai időszaka tehát feltehetően egynyelvű közegben zajlott.1 Tíz éves koráig otthon, meglehetős elszigeteltségben nevelkedett, majd ekkor Pozsonyba küldték az ottani latin líceumba, ahol magyarként abszolút kisebbségben volt a német és szlovák diáktársak mellett. Ezek mellett a nyelvek mellett a későbbiekben még franciául, angolul és olaszul tanult meg. Íróként természetesen igen tudatos nyelvhasználónak tekinthető; mint írta: „törekedtem az élet igaz alakjait megtalálni, s olyan nyelven írni, aminőn a nép beszél; legnagyobb sikernek tartva azt a palóc parasztnő mondását, aki egy elbeszélésemre azt véleményezte, hogy hisz így én is tudnék írni” (Jókait idézi Nagy i.m., 11).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave