Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Bevezetés

Az alábbiakban a hanti nyelv kazimi nyelvjárása lokatív mondatainak vizsgálatát kezdem meg. A korábbi osztjakológiai munkákban (pl. Steinitz 1950; Rédei 1968) a hangsúly a fonológiai és morfológiai fejezeteken van, és szintaxisról alig esik szó. A későbbi művekben, amelyekben van mondattani fejezet, a nonverbális állítmányú mondatokat röviden tárgyalják (pl. Honti 1984; Nёmisova 1988, 157–160; Kaksin 2010, 142–143). Ezekben leggyakrabban a predikatív mondatokról esik szó, a lokatív és az egzisztenciális mondatokkal pedig a legritkábban foglalkoznak. Solovarnak az egyszerű mondatok felépítéséről szóló monográfiájában (2009) a lokatív mondatok is sorra kerülnek, azonban ezeket együtt tárgyalja az egzisztenciális mondatokkal (Solovar 2009, 44–49). Ezért az alábbi írás célja az, hogy a két mondatfajtát különválasztva, a kazimi hanti lokatív mondatok leírását a nyomtatott források alapján megkezdje. Ennek során egyrészt a lokatív mondatok felépítését, másrészt a kopula elhagyhatóságának szabályait vizsgálom.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave