Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A lokatív mondatok

A lokatív mondatok valamely, közös tudásunk részét képező, vagy az előzményekben már említett személy vagy objektum hollétét adják meg. Három alapvető elemük a téma (a mondat alanya), a lokalizáló elem, illetve a kopula. E három elem jellemző az egzisztenciális mondatokra is, azzal a különbséggel, hogy azokban a lokatív elem nem kötelező. A vizsgálatok tárgyát a szemantikai érintkezésen túl elsősorban azok az eljárások képezik, amelyek segítségével a nyelvek a két mondattípust megkülönböztetik egymástól. Creissels (2013) az egzisztenciálisnak nevezett mondattípust inverz lokatív mondatként fogja fel, vagyis a különbségtétel alapját az alak (figure) és a háttér (background) perspektivizálásának eltérésében látja. Lokatívnak tekintendő ennek alapján az a mondat, amely a témaként szereplő alak hollétét határozza meg egy háttérhez képest. Az egzisztenciális mondat pedig valamely entitás vagy objektum eseti vagy habituális létét vagy jelenlétét azonosítja, amelyhez háttér is megadható, de ez a mondatfajta akkor sem válasz a Hol? kérdésre (Creissels 2013, 1–2).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave