Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


Információszerkezet

Az utolsó vizsgálandó igei tulajdonság az, hogy vajon az infinitívusz az igéből való képzés során megörökli-e annak információszerkezetét.1 Ebből adódóan a belső hatókör megléte, illetve hiánya az, ami a vizsgálat szempontjából releváns, a potenciális külső hatókör megléte jelen szem­pontból nem fontos. Azt, hogy mit értek belső, illetve külső hatókörön, a (12b) példán keresztül mutatom be; ez a szósor ugyanis kétértelmű. A belső hatóköri jelentése úgy ragadható meg, hogy ’az volt fölösleges, hogy mindkét kollégát (együtt) elküldték, illetve elküldtük a bécsi konferenciára; az egyik kolléga még elmehetett volna, de kettőjük együttes elküldése már túl sok volt’. A külső hatóköri jelentés pedig akképpen fogalmazható meg, hogy ’mindkét kolléga esetében fölösleges volt annak a konferenciára való elküldése; azaz egyiknek sem kellett volna elmennie’. Mivel számunkra csak az adott argumentumok belső hatóköre érdekes, célszerű olyan tesztkonstrukciót alkalmazni, amelyben csak a kívánt jelentés hívható elő. Ez úgy oldható meg, hogy a mondat szintjén a vizsgálandó infinitívuszi szerkezetet egy másik operátorfunkcióval ruházzuk fel, mely célra a kontrasztív topikként funkcionáló na például szerkezetet fogom alkalmazni (12c) (a témáról bővebben l. Alberti et al. 2015; Farkas–Alberti 2018, 664–688).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave