Dékány Éva, Halm Tamás, Surányi Balázs (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Újabb eredmények a grammatikaelmélet, nyelvtörténet és uralisztika köréből


A beszédfolyamat összetevős szerkezeteinek mintázatai az idő függvényében

A változók (a különböző szintaktikai kategóriák) nagy száma elvárhatóan ugyancsak nagy számú mintázatot eredményez. Ehhez hozzájárul az is, hogy egy összesen két elemből álló minta (pl. „advp(adv”) egyben egy hosszabb mintázatnak is lehet a része (pl. „cp(advp(adv”), ami ugyancsak lehet része egy még hosszabb mintázatnak (pl. „cp(cp(advp(adv”) – azaz a kombinációk növekvő száma a mintázatok össz-számát is növeli. Ezt a tényt figyelembe véve is azt találjuk, az összetevős szerkezetek által alkotott mintázatok (type) össz-száma a vizsgált 12 fájlban 32 027. Mivel egy-egy mintázat többszörös példányban is előfordulhat (eleve 3 azonos előfordulással számoltunk ahhoz, hogy egy szekvenciát mintának tekintsünk), talán nem meglepő a minta-előfordulások (token) ugyancsak nagy száma: 1 millió 189 303. Az alábbi 4. táblázatban csupán azokat a mintázatokat mutatjuk be, amelyek mind a 12 fájlban előfordulnak („ID” = a minta azonosító száma). Az egyes mintázatokat bemutató példákban hivatkozunk a minta azonosító számára („ID”), a minta hosszúságára (szerkezeti elemek száma, beleértve a szintaktikai kategóriákat és a hierarchikus viszonyra utaló zárójeleket is), a mintát tartalmazó fájlra (pl. „F015”), valamint a kontextus értelmezéséhez idézzük az adott mondatra vonatkozó teljes összetevős elemzést, aláhúzással kiemelve az adott mintát:

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 592 7

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a nyelvelmélet, a nyelvtörténet, valamint az uralisztika köréből gyűjt egybe új tanulmányokat, képet adva az ezeken a tudományterületeken ma folyó egyes hazai és nemzetközi kutatási irányokról. E tudományágak – amint a kötet közleményei is jól mutatják – a jelenkor nyelvészetében sűrű szálakkal és kiterjedt átfedésekkel, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz. A gyűjtemény egyúttal az ezeket a területeket munkájában kiemelkedő eredményességgel integráló grammatikakutató, a mai magyar és nemzetközi nyelvészközösség meghatározó jelentőségű és kivételes hatású alakja, É. Kiss Katalin előtt tiszteleg. E tisztelgés jegyében a szerkesztői bevezető É. Kiss Katalin nyelvészeti munkásságát, és benne a nyelvelmélet, a nyelvtörténet és az uralisztika szerves kapcsolódásait tekinti át. A gyűjtemény első, és egyben legnagyobb terjedelmű fő részét alkotó tanulmányok a mondattanra és az alaktanra összpontosítanak. A tisztán szintaktikai, illetve tisztán morfológiai természetű nyelvi tények mellett számos elemzés foglalkozik ebben a részben a mondattan és az alaktan határterületének jelenségeivel, valamint általános nyelvelméleti és metanyelvészeti kérdésekkel. A második, a jelentéstannak szentelt fő tematikus egységben szemantikai és pragmatikai problémákat tárgyaló cikkek kaptak helyet. A nyelvelméleti témájú első két részt követő harmadik, egyben utolsó fő rész a nyelvtörténet és az uralisztika köréből közöl új eredményeket. Míg az első két rész nyelvelméleti elemzéseinek tárgynyelve elsősorban a mai magyar, a harmadik rész empirikus anyagát a magyar mellett a hanti, a nyenyec és az udmurt, valamint az angol, a ladin és a volgai bulgár egyes történeti, illetve mai változatai adják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave