A család szerepe egyre nagyobb jelentőséggel bíró tényező a szenvedélybetegségek kialakulásában és fennmaradásában. A diszfunkcionálisan működő családban az erőszakos viselkedés mindennapos konfliktusok forrása lehet. A gyermek attitűdjét jelentősen meghatározzák ezek a minták. Következményként jelentkezik, hogy nem reagálnak a másik személy érzelmeire, problémáira, az emberi kapcsolataikat a sivárság és apátia jellemzi. A családban kialakult rideg, erőszakra hajlamos öntörvényű szülők kaotikusan mérgező légkört alakítanak ki, amelynek részévé válik a gyermek és ezt a hibás mintát adaptálja az értékrendjébe. Gyermekbántalmazás esetén találkozunk egyrészt azonnali egészségkárosodást, akár életveszélyt okozó állapottal, másrészt hosszú távú következményként, számos testi, lelki, egészség- és személyiségbeli fejlődési zavarral. Enyhébb esetekben is megfigyelhető ezek a lemaradások és hiányok kialakulása, melyek poszttraumás stressz szindróma, önértékelési zavar, elégtelen problémamegoldó képesség képében ölt testet. A károsodások túlmutatnak a bántalmazott gyermek életén. Súlyos esetben a károsodások transzgenerációs hatásokat mutatnak. A bántalmazott gyermekek felnőve egyrészt válhatnak áldozattá, másrészt használható nevelési minták hiányában gyakran maguk is bántalmazó szülővé válnak. Így a rossz nevelési szokások, a hibás minták generációról generációra átadódnak.121