A drogfogyasztó fiatalok, emberek ellátásában egyszerre van szükség interszektorális és interprofesszionális együttműködésre. Az első esetben az egészségügyi és a szociális szektor intézményeinek, szolgáltatásainak kooperációjáról, a második esetben a különböző szakmák együttműködéséről van szó. A személyközpontú gondoskodás alapelvéből kiindulva az interszektorális együttműködés kidolgozója, elindítója, megszervezője az az egészségügyi intézmény, amely a drogfüggő személlyel leghamarabb kapcsolatba kerül, illetve amely az elsődleges feladatokat ellátja. Az interszektorális együttműködés szereplői lehetnek még az egészségügyi alapellátás területén a háziorvosi praxisok, illetve a szakellátás intézményei, továbbá szociális szolgáltatók, így a családsegítő szolgálatok, civil szervezetek, egyházi karitatív szervezetek. Az interszektorális együttműködés kialakítása természetesen - idő és energiaigényes, ugyanakkor csak ez képes biztosítani az interprofesszionális együttműködés szervezeti kereteit, szervezeti alapjait. A szakmaközi együttműködés gátja hazánkban az, hogy a szakemberek intézményi keretek között dolgoznak, az ottani működési keretek, struktúrák, hierarchiák, formális szabályok, adminisztráció, informális szokások, hagyományok, innovációk, szellemiség és menedzsment, mind befolyásoló tényezői az együttműködéseknek. Mivel Magyarországon a medikális szemlélet még mindig igen erőteljes (ami ráadásul gátja is a személyközpontú gondoskodás kialakításának), ezért érdemes áttekinteni az interprofesszionális együttműködés legalapvetőbb feltételeit, amelyek nélkül nehezen képzelhető el a szakmaközi munka sikeres megvalósítása, kiindulópontként természetesen arra alapozva, hogy minden szereplő alaposan ismeri a saját szakmáját.