Az itt bemutatott munkának indoklását elsősorban az a humánerőforrás krízis nyújtja, amely az egészségügyön belül nemzetközi és hazai vonatkozásban is „orvoshiány” jelzővel került be a köztudatba. A 2013-ban megjelent WHO humánerőforrás jelentés részletesen foglalkozik a válság hátterével, rámutatva arra, hogy a nemzetközi elvándorlás egyre komplexebb jelenséggé vált, nem csak a számok, de a mögötte álló értékes, minőségi munkaerő elvesztése fájdalmasan hat ki az egyes egészségügyi rendszerekre.1 Bár a nemzetközi migráció és a munkaerőimport nem tartozik a hosszútávon fenntartható megoldások közé, a fogadó országok többsége nem képes a képzés oldalán lépést tartani az egyre csökkenő munkaerővel és az egyre növekvő lakossági igényekkel. A WHO útmutató szerint szükség van az egészségügyi szakemberképzés átfogó reformjára, amelyben nem csak a mennyiségi elvárásnak kell megfelelni, de azt is át kell gondolni, hogy az oktatás minősége és az aktuális társadalmi, egészségi állapotra való reagálása is javuljon. Az anyag továbbra is aggodalmát fejezi ki abban a tekintetben, hogy az alapellátáshoz való univerzális hozzáférés célja megvalósítható-e. Ebben a kérdésben a hazai alapellátás is kritikus helyzettel néz szembe, tekintettel az üresen maradt, betöltetlen praxisokra. A WHO jelentés öt kulcsfontosságú beavatkozást javasol a változtatás érdekében. Új képzési politikára, gazdasági ösztönzőkre, nem pénzbeli motivációra, a készségek és kompetenciák helyettesítésére és szabályozási keretrendszerre lesz szükség. Az egymást kiegészítő készségekre alapozó teameké a jövő, ezek képesek ugyanis a városoktól távol eső helyek egészségügyi ellátását hatékonyan menedzselni. A készségmix összeállításában a vezető szerep a földrajzi és populációs szempontok figyelembe vételének jut majd. Az előrejelzések szerint 2020-ra Európában óriási méreteket ölthet az egészségügyi szakdolgozói hiány. Az Európai Bizottság a jövőre vonatkozóan úgy vélekedik, hogy ekkorra egymillió egészségügyi szakdolgozó fog hiányozni a rendszerből, amely arra enged következtetni, hogy a szükséges ellátásnak a 15 százalékát nem fogják tudni ellátni.2