Nemzeti Népegészségügyi Központ (közread.)

Elemzés az alapellátásban dolgozó ápolók képzésének, kompetenciáinak nemzetközi gyakorlatáról


Háttér, előzmények

Az itt bemutatott munkának indoklását elsősorban az a humánerőforrás krízis nyújtja, amely az egészségügyön belül nemzetközi és hazai vonatkozásban is „orvoshiány” jelzővel került be a köztudatba. A 2013-ban megjelent WHO humánerőforrás jelentés részletesen foglalkozik a válság hátterével, rámutatva arra, hogy a nemzetközi elvándorlás egyre komplexebb jelenséggé vált, nem csak a számok, de a mögötte álló értékes, minőségi munkaerő elvesztése fájdalmasan hat ki az egyes egészségügyi rendszerekre.1 Bár a nemzetközi migráció és a munkaerőimport nem tartozik a hosszútávon fenntartható megoldások közé, a fogadó országok többsége nem képes a képzés oldalán lépést tartani az egyre csökkenő munkaerővel és az egyre növekvő lakossági igényekkel. A WHO útmutató szerint szükség van az egészségügyi szakemberképzés átfogó reformjára, amelyben nem csak a mennyiségi elvárásnak kell megfelelni, de azt is át kell gondolni, hogy az oktatás minősége és az aktuális társadalmi, egészségi állapotra való reagálása is javuljon. Az anyag továbbra is aggodalmát fejezi ki abban a tekintetben, hogy az alapellátáshoz való univerzális hozzáférés célja megvalósítható-e. Ebben a kérdésben a hazai alapellátás is kritikus helyzettel néz szembe, tekintettel az üresen maradt, betöltetlen praxisokra. A WHO jelentés öt kulcsfontosságú beavatkozást javasol a változtatás érdekében. Új képzési politikára, gazdasági ösztönzőkre, nem pénzbeli motivációra, a készségek és kompetenciák helyettesítésére és szabályozási keretrendszerre lesz szükség. Az egymást kiegészítő készségekre alapozó teameké a jövő, ezek képesek ugyanis a városoktól távol eső helyek egészségügyi ellátását hatékonyan menedzselni. A készségmix összeállításában a vezető szerep a földrajzi és populációs szempontok figyelembe vételének jut majd. Az előrejelzések szerint 2020-ra Európában óriási méreteket ölthet az egészségügyi szakdolgozói hiány. Az Európai Bizottság a jövőre vonatkozóan úgy vélekedik, hogy ekkorra egymillió egészségügyi szakdolgozó fog hiányozni a rendszerből, amely arra enged következtetni, hogy a szükséges ellátásnak a 15 százalékát nem fogják tudni ellátni.2

Elemzés az alapellátásban dolgozó ápolók képzésének, kompetenciáinak nemzetközi gyakorlatáról

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 622 1

Egy ország társadalmi, financiális és egészségügyi szakmapolitikai változásait rugalmasan kell követnie az adott ország egészségügyi rendszerének is. Jelen átfogó nemzetközi tanulmány bemutatja, hogy Európában, illetve azon kívül, a vizsgált országok hogyan válaszolják meg a XXI. század kihívásait az alapellátás tekintetében. A jó gyakorlatok nemzetközi viszonylatban történő minél pontosabb megismerése kiemelten fontos, hiszen a tanulmány megírásának legfőbb célja annak vizsgálata, hogy a jövőben miként lehetne javítani az egészségügyi alapellátás és a képzési (elsősorban felsőoktatási) rendszer hatékonyságán Magyarországon. Az alapellátásban nemzetközi viszonylatban a BSc és MSc végzettségű ápolók a legmeghatározóbb szereplők – miközben hazánkban sajnálatos módon mindezidáig nem kerültek bevonásra képzési szintjüknek megfelelően az alapellátásba (sem) –, így jelen tanulmány alapját is az ápolói feladatkörök bemutatása képezi. Emellett sor került az alapellátásban tevékenykedő szakemberek képzésének és hatáskörének bemutatására is, azzal a szándékkal, hogy az ellátásról szóló kép a lehető legpontosabban adja vissza az adott ország ellátási gyakorlatát és szolgálhasson esetleges példaképül a magyarországi fejlesztéseknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/elemzes-az-alapellatasban-dolgozo-apolok-kepzesenek-kompetenciainak-nemzetkozi-gyakorlatarol-10//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave