Absztrakt: A Covid-19 megjelenése nagyon komoly társadalmi hatásokat generált. Az elsődleges cél még 2021-ben is a vírus terjedésének megfékezése és a népesség egészségének megőrzése. Az elsődleges társadalmi feladatok megoldására való törekvés után a sportra mint társadalmi alrendszerre is irányulhat figyelem. A tanulmány a nemzeti és nemzetközi kézilabda-bajnokságok végeredmény-meghatározásainak igazságosságát kutatja. A legtöbb kézilabda-bajnokság aktuális versenyszezonja még zajlott, amikor kitört a Covid-19 járvány, amelyet a WHO világjárványnak nyilvánított. A kialakult veszélyhelyzet következtében szüneteltettek egyes sporteseményeket, ezen belül versenysport-bajnokságokat is, amelyeket később, a korlátozások után vagy folytattak, vagy a kialakult helyzet és a népegészségügyi kockázatok miatt véget vetettek az adott versenyszezonnak. Amennyiben tudták folytatni a bajnokságot, és le tudták játszani a még hátralévő mérkőzéseket, akkor az eredeti versenykiírásnak megfelelően (habár késleltetve) lehetett bajnokot hirdetni. Azonban mi a helyzet azokkal a nemzeti és nemzetközi kézilabda-bajnokságokkal, ahol idő előtt véget vetettek a szezonnak? Ebben az esetben is meg lehetett határozni végeredményt? Ha igen, mi alapján tudták megtenni ezt a szervezők? Mikor igazságos egy bajnokság végeredményének meghatározása? A tanulmány több igazságosságelméletet vizsgál, amelyek gyakorlati szerepet játszanak különböző nemzeti és nemzetközi kézilabda-bajnokságok végeredményeinek meghatározásában. A tanulmány több hazai és nemzetközi kézilabda-esetpéldán igazolja, hogy igazságosság alatt nem ugyanazokat az elveket értették a szervezők. Mely igazságosságelmélet vagy -elméletek domináltak a végeredmények meghatározásában? A versenysport természetének megfelelően a meritokrácia eszméje dominált, azonban meritokrácián belül is tapasztalható volt különbség az elért eredmények időbelisége és aktualitása között. A sportpályán elért eredmények mellett sok esetben az egyenlőségre törekvő egalitarianizmus is megjelent mint lehetséges igazságosságelmélet, ahogy a (benthami és milli) utilitarizmus, valamint a pozitív diszkrimináció is – utóbbi a (sandeli) sokszínűség elősegítése érdekében.