A neurobiológia mai kulcskoncepciója, hogy a kémiai addikció egy állapot, amelyben a lét- és fajfenntartáshoz szükséges természetes eredetű jutalomforrásokhoz képest egy kémiai anyag sokkal hatásosabb jutalomforrásként szerepel (Koob és Le Moal, 2006). Ez az állapot adaptációk sorozatát váltja ki a jutalommal, a motivációval, a memóriával és a kognitív kontrollal kapcsolatos agyterületeken a neuronhálózatok kapcsolatrendszereiben. Más szóval az addikció kialakulása egy kóros tanulási folyamat. Az addiktív kémiai anyagok által az agyi jutalmazó központokban található serkentő szinapszisokban kiváltott irreleváns tanulás olyan viselkedési mintákat kódol az élőlénybe, amelyek sokszor akár a létfenntartáshoz szükséges viselkedési elemek végrehajtását is meggátolják. Ennek következményeként kiemelkedő jutalomértékeket kap az agytól a kémiai anyag, lecsökken a természetes eredetű jutalmak jelentősége, megszűnik a kognitív gátló kontroll ereje a viselkedés felett, és kialakul a megszállott, megrögzött szerfogyasztás. Talán a neurobiológia fent bemutatott legújabb eredményei hozzájárulhatnak új gyógyítási stratégiák kialakulásához is. Ez egyrészt gyógyszeres megközelítést jelenthet, másrészt új pszichoterápiás technikák kialakulását vagy a meglévők tudatosabb alkalmazását. A fő csapásirányok a részletezett kísérleti eredmények alapján három témakör köré csoportosulhatnak. Csökkenteni kell a kémiai anyag jutalomértékét, miközben a természetes eredetű jutalmak értékét fokozni kell. A tanult drogasszociációkat gyengíteni kell. Végül talán a legnehezebben megfogható kognitív kontrollt a prefrontális kéregben erősíteni kell.