Moffitt (1994, id. Moffitt és Caspi, 2001) szerint a lányok esetében nagyobb a valószínűsége az AD-csoportba való tartozásnak, míg az LCP-s karrier esélye csekély, ahogy ezt a prevalenciaadatok is támogatják. A Dunedin-vizsgálatban összesen 6 lány/nő volt azonosítható az LCP-csoportban (1%-a a lányoknak, szemben a 47 fiúval, aki 10%-ot képviselt), míg az AD-csoportban 78 lány/nő (18%-a a lányoknak) és 122 fiú/férfi (26%-a a fiúknak) volt található (lásd Moffitt és Caspi, 2001). Silverthorn és Frick (1999) felhívja a figyelmet arra, hogy a korai és késői kezdetű antiszociális viselkedést mutató csoport elkülönítését erősítő eredmények elsősorban olyan vizsgálatokból származnak, amelyek csak fiú/férfi mintát alkalmaztak, vagy csak ezeket az adatokat elemezték. Véleményük szerint lányoknál a késői kezdetű antiszociális viselkedés van kapcsolatban a felnőttkori antiszociális életstílussal, vagyis Moffitt taxonómiájában az antiszociális viselkedést mutató lányok az AD-csoportba tartoznak, de nagy a valószínűsége, hogy felnőttkorra is átviszik ezt a magatartás-mintázatot. Van Lier és munkatársai holland és francia–kanadai gyerekeket követtek nyomon 4 éven keresztül, vizsgálatuk adatai szerint a lányok vagy a közepes vagy az alacsony antiszociális fejlődési útvonalat járták be, míg a magas és növekedő útvonalon „előfordulásuk” ritka volt.1 A közepes antiszociális fejlődési útvonalon haladó deviáns lányok általában kevesebb deviáns baráttal rendelkeztek, mint az ugyanezzel a fejlődési útvonallal jellemezhető deviáns fiúk, de a kortársak részéről a közepes mértékű antiszociális viselkedésű fejlődési útvonalon haladók – függetlenül a deviáns gyermek nemétől – visszautasításban részesültek (Van Lier, Vitaro, Wanner, Vuijk és Crijnen, 2005).