Demetrovics Zsolt (szerk.)

Az addiktológia alapjai I.

Amfetamin

A kokain mellett az amfetamin a stimuláns szerek klasszikus képviselője. Bár az amfetamint már 1887-ben szintetizálták, központi idegrendszeri hatását csak az 1930-as években írták le (King és Ellinwood, 1997). Az amfetamin szubjektív hatásai nagyban egyeznek a kokainéval (lásd 1. táblázat). Energetizáló, aktiváló, stimuláló hatása mellett elsősorban étvágycsökkentő hatását lehet kiemelni (Parrott, Morinan, Moss és Scholey, 2004). Ennek megfelelően a korábbi, gyógyászati alkalmazásra irányuló kísérletek is elsősorban antidepresszánst, illetve étvágycsökkentőt (fogyasztószert) láttak az amfetaminban, de egyik alkalmazása sem vált be. Az amfetamin hatásmechanizmusát ugyanis a többi stimulánshoz hasonlóan egyfajta visszacsapó hatás (rebound mechanizmus) jellemzi,1 ami azt jelenti, hogy az akut hatás alatt jelentkező felfokozottságot, energetizáltságot a használat elmúltával pontosan ezzel ellentétes hatások követik. Hosszabb távon ezek a szerek tehát inkább rontják, mintsem javítanák a hangulatot. Az amfetamin mai gyógyászati alkalmazása a narkolepszia, illetve a figyelemhiányos/hiperaktív tünetegyüttes (ADHD, Attention Deficit Hyperactivity Disorder) kezelésére szorítkozik.2

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 676 4

Pszichológia

Az addiktológia alapjai című sorozat négy kötetének fejezeteihez összesen közel félszáz szerző járult hozzá, az addiktológia és társterületeinek legkiválóbb kutatói és gyakorlati szakemberei. A kötetek számos egyetemen váltak tananyaggá, az addiktológia területén történő tájékozódás kiindulópontjává. A sorozat első része túl azon, hogy tisztázza az addiktológia alapfogalmait, behatóan ismerteti a függőséget okozó szereket és az addiktív viselkedésformákat, valamint a drogfüggőség kialakulásának és fennmaradásának okait.

Hivatkozás: https://mersz.hu/demetrovics-az-addiktologia-alapjai-i//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero