Az addiktológia témája – ha nem tévedek – az 1990-es évek közepén bukkant fel először az ELTE pszichológusképzésében. Varga Izabella, a „Bevezetés a klinikai pszichológiába” című tantárgy akkori oktatója hívta meg egy-egy előadás megtartására Tremkó Mariannt, az akkor még „Klapka utcai”, ma már „Jász utcai” névvel jelölt Drogambulancia (mai hivatalos nevén Nyírő Gyula Kórház Drogambulancia és Prevenciós Központ) klinikai szakpszichológusát, hogy tartson előadást az addiktológiai betegek kezelésével kapcsolatos kérdésekről. Ez a hagyomány folytatódott, s 1998-tól, amikortól a Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék munkatársa lettem, abban állapodtunk meg Varga Izabellával, hogy egy félév során két előadást „szakítunk ki” a klinikai pszichológiából az addiktológia témának. Hamar kiderült azonban, hogy az amúgy is szűkös keretek között mozgó klinikai pszichológia tárgynak ez sok, így visszatértünk az eredeti egy előadáshoz, választható stúdiumként viszont meghirdettem „A szenvedélybetegségek pszichológiai és társadalmi aspektusai” című tanegységet; először 1999 őszén. A nem pszichológia szakos hallgatók felől érkező érdeklődésnek, illetve Manherz Károly dékán úr kezdeményezésének köszönhetően 2001-től már közismereti tárgyként jelent meg ez az előadás a képzésben. Szintén a dékán úr indítványozta már ekkor, hogy kezdjük meg egy olyan önálló program kialakítását, amely az ELTE pedagógus pályára készülő diákjai számára nyújtana képzettséget a majdani, iskolai droghasználattal kapcsolatos problémák kezelésében. A 12 tanegységből álló úgynevezett Drogprevenciós Program tematikáját 2002 tavaszán dolgoztuk ki kollégáimmal. A Dr. Ritoók Magda által megszervezett karközi Drogprevenciós Bizottság támogatása mellett és a BTK Kari Tanácsának 2002. júniusi döntése nyomán a 2002/2003-as tanév őszi félévében megkezdődött a program oktatása.1 A program az ELTE oktatói (Balázs Hedvig, Felvinczi Katalin, Hammer Zsuzsanna, Koronczai Beatrix, Kökönyei Gyöngyi, Lisznyai Sándor, Rigó Adrienn, Urbán Róbert) mellett jelentős mértékben támaszkodott külsős oktatókra (Beleznai Györgyi, Paksi Borbála, Sebestyén Edit). A teljes szemesztert oktató megbízott előadókon túl is nagyon sok vendéget hívtunk az órákra, vagy fordítva, a hallgatók tettek látogatást a különböző kutatási vagy terápiás intézetekben, drogambulanciákon, kórházi osztályokon, rehabilitációs központokban vagy éppen prevenciós szolgáltatóknál. Az együttműködő szervezetek és a meghívott előadók teljes listájának felsorolásától itt tartózkodom, de ezúton is köszönjük a kapott segítséget!