A pszichológiai jelenségek mérésének alapvető problémája, hogy közvetlenül nem mérhetők. A mentális folyamatokra és a lelkiállapotra vonatkozóan csak a megfigyelhető jellemzőkön keresztül tudunk következtetéseket levonni. Az objektív pszichológiai mérések megalapozásához szükség van olyan tudományos meghatározásra, amely a pszichés jelenségeket megragadható jellemzők mentén definiálja. Ezt a meghatározást operacionalizálásnak nevezzük. Egy adott pszichológiai mérőeszköz operacionalizásának jóságát olyan pszichometriai fogalmakkal jellemezhetjük, mint például az érvényesség (validitás) és a megbízhatóság (reliabilitás). Az érvényesség azt mutatja meg, hogy az adott mérőeszköz valóban azt méri-e, amire létrehozták, a megbízhatóság pedig azt, hogy a mérések eredményei mennyire pontosak és következetesek. A mérés érvényességének és megbízhatóságának érdekében az eljárást, a mérőeszköz felvételének körülményeit standardizálják, és sokszor normákat hoznak létre, amelyek az elért eredmények interpretációját segítik. Az eljárás standardizációja azt jelenti, hogy pontosan rögzítik azokat a követelményeket és jellemzőket, amelyek a megbízható és érvényes mérés nélkülözhetetlen feltételei (pl. önjellemzésen alapuló kérdőívet aktuálisan szerhatás alatt álló kliens esetében nem alkalmazunk).