A társadalom drogérintettségének átfogó becslésére szolgáló általános populációs kutatások során – mint ahogy azt az első kötet epidemiológia alapjaival foglalkozó fejezetében (Paksi, 2007a) már jeleztük – az elért populációból kimaradhatnak vagy alulreprezentálttá válhatnak bizonyos rejtőzködő vagy egyéb ok miatt nehezen elérhető társadalmi csoportok. Ezek sok esetben éppen azok a csoportok, amelyek a drogfogyasztás tekintetében is speciális helyzetű és/vagy nagy kitettségű csoportoknak tekinthetők. Ilyen társadalmi csoport például a hajléktalanpopuláció, melynek tagjai a lakossági vizsgálatokból – bejelentett lakcím hiánya okán – természetszerűen kimaradnak, vagy azok, akik nem járnak iskolába, s ezáltal kimaradnak az általános populációs vizsgálatok másik nagy forrását jelentő, az iskolás populáció körében végzett vizsgálatokból. De sok esetben alulreprezentálttá válnak az általános populációs vizsgálatokban a szélső társadalmi helyzetű csoportok is. Emellett az általános populációs vizsgálatok arányos elérés mellett sem teszik lehetővé bizonyos, a társadalomban kis létszámban megjelenő társadalmi csoportok drogfogyasztásának önálló elemzését. Ez azt jelenti, hogy az általános populációs drogepidemiológiai vizsgálatok révén többnyire a társadalom átlag fele húzó szegmenséről kapunk megbízható információkat, s ha a kis létszámú, szélső elhelyezkedésű vagy nehezen elérhető társadalmi csoportok drogfogyasztásáról információkat akarunk szerezni, az célzott vizsgálatokat tesz szükségessé. Ezek, az általános populációs vizsgálatokat mintegy kiegészítő, a speciális populációk drogérintettségének, droghasználati szokásainak leírására irányuló vizsgálatok nagy fontossággal bírnak a célzott beavatkozások tervezése szempontjából.