Azoknál a szkizofrén pácienseknél, akik kokainabúzusban is szenvednek, megnövekedett az öngyilkosság kockázata, romlott a complience a kezelés során, gyakori a hajléktalanság és a munkanélküliség, és kétszer nagyobb a kórházi kezelések száma, mint a kokainmentes szkizofréneknél (Sayers és mtsai, 2005). Ezenkívül ezek a páciensek rendkívül agresszívek és gyakran kerülnek kapcsolatba az igazságszolgáltatással is (DeQuardo és mtsai, 1994). A kokainaddikció patofiziológiájának és kezelésének kutatása szkizofrének körében növelheti a kezelési eredmények minőségét, csökkentheti a kórházi kezelések számát, és a súlyos pszichiátriai betegségben szenvedő páciensek kezelésének költség-haszon arányát javíthatja. Egy kurrens elmélet szerint a dopaminszint megnövekedése ronthatja a szkizofrénia pozitív tüneteit (Sayers és mtsai, 2005). Ugyanakkor ez ellensúlyozódhat a kokain negatív tünetekre és deprimált hangulatra tett enyhítő hatásával. Bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a páciensek kokaint használnak az antipszichotikus kezelés során fellépő dopaminreceptor-blokád következményeként jelentkező extrapiramidális mellékhatások ellensúlyozására is. A kokainhasználat szkizofréneknél eredhet abból is, hogy a dopamin által közvetített jutalmazó rendszer defektusa kokainnal önmedikalizálható. A kokain pszichózist indukáló hatása is ismert (Herrero, Domingo-Salvany, Torrens és Brugal, 2008). A szer által kiváltott pszichózissal inkább a kokain aktuális és közelmúltbeli fogyasztása áll kapcsolatban, mint az első fogyasztáskor betöltött életkor. A crackkokain-fogyasztók között gyakoribb a szer indukálta pszichózis, mint a kokainport fogyasztók között, és az egyes epizódok klinikai képe is eltérő. A crackkokain által indukált pszichotikus epizódok tünetgazdagabbak, és nagyobb arányú szorongással, depresszióval és paranoid ideációval járnak együtt, mint a kokainpor által kiváltott epizódok (Herrero, Domingo-Salvany, Torrens és Brugal, 2008).