Az ember érzékelésének és tudatállapotának mesterséges befolyásolására évezredek óta használ különféle eredetű készítményeket. Erre a célra egyes mikroorganizmusok és növények bizonyos részeinek fogyasztása számos kultúrában ma is szokás. A növények és a mikroorganizmusok által termelt pszichoaktív vegyületek kivonása, azok szerkezetének azonosítása gyakran járult hozzá fontos élettani folyamatok megismeréséhez és eredményezett sok hasznos gyógyszert. A 20. században az ilyen természetes eredetű anyagok, illetve a szervezet működését szabályozó neurotranszmitterek szerkezetének felderítése, majd tervszerű, lépésről lépésre történő módosításai ugyancsak több gyógyszer kidolgozásához vezettek el. A központi idegrendszerre ható pszichoaktív szerek, röviden drogok sajátosan szemléltetik a kémia és a társadalom kapcsolatát: minél különlegesebbek egy anyag tulajdonságai, annál nagyobb az iránta való érdeklődés és esetenként az abúzus esélye. A központi idegrendszer (KIR) működését serkentő, viszonylag egyszerű szerkezetű természetes és szintetikus pszichostimuláns anyagok jól példázzák mindezt. Ebben a fejezetben a pszichostimulánsok egyik legfontosabb csoportját, az amfetamin szerkezetéhez hasonló, úgynevezett amfetamin típusú stimuláns (ATS) drogokat tárgyaljuk. Az egyéb, kémiailag eltérő, de hasonló hatású szerekkel – mint például a koffein, a nikotin vagy a kokain – csak érintőlegesen foglalkozunk. Megemlítünk viszont néhány olyan újabb, kémiailag ide nem sorolható szert is, amelyek ismerete különböző okokból indokolt, többek közt azért is, mert használatuk – például az ecstasytabletták adalékanyagaként – olykor a szó szoros értelmében „elválaszthatatlan” az ATS-szerekétől. A fejezet írásakor nem törekedtünk a témával foglalkozó szakirodalom teljes áttekintésére. Az egyes anyagok tárgyalásakor igyekeztünk olyan friss kutatásokat ismertetni, amelyek egyszerre több oldalról közelítik meg a pszichostimulánsok hatásának értelmezését. Néhány kiragadott példán keresztül – didaktikai célból – tárgyalunk olyan vizsgálatokat, amelyekben a személyiség, a viselkedés és a kognitív funkciók felmérésének klasszikus neuropszichológiai tesztjeit képalkotó és neurokémiai vizsgálatokkal egészítették ki. Fejezetünkben általában csak az adott drog egyszeri adagja által kiváltott akut hatásokat tárgyaljuk, és nem foglalkozunk a rendszeres használat krónikus következményeivel, már csak azért sem, mert erre vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésre. Az amfetamin típusú pszichostimulánsokról további részletek találhatók például Demetrovics (2000a), Ujváry (2000), valamint Iversen (2006) áttekintő munkáiban.