A központi idegrendszer neurokémiai folyamatainak ismerete elengedhetetlen a hangulatunkat, az érzelmeinket, a tudatunkat és a viselkedésünket szabályozó, bonyolult agyi folyamatok megértéséhez. A szervezet egészének működésére egy genetikailag determinált, dinamikus biológiai egyensúlyra, azaz egyfajta harmóniára való törekvés a jellemző. De él bennünk egy, a társadalom által meghatározott és irányított hajtóerő is, ami „jobbra”, „szebbre”, esetleg „többre” késztet. A droghasználattal kapcsolatos emberi viselkedés és annak következményei tehát biológiai és társadalmi szempontból egyaránt vizsgálandók. A viselkedést befolyásoló anyagok hatásának fő színtere az agy, amely nagymértékben képes arra is, hogy „kívülről jövő” fizikai és kémiai, valamint „belső” eredetű hatásokhoz egyaránt alkalmazkodjon. Ez az adaptáció – esetünkben egy szenvedélybetegség, a kémiai addikció – egy idő után (vissza)hat a szervezet működésére, a viselkedésre és a kognitív funkciókra. Agyunk plaszticitása ugyanakkor azzal a lehetőséggel is kecsegtet, hogy a kedvezőtlen elváltozások visszafordíthatók lehetnek. Fejezetünkben az amfetamin típusú stimulánsok és rokon vegyületek hatásáért felelős főbb biokémiai és neurokémiai folyamatokat tekintettük át azzal a céllal, hogy neuropszichológiai háttérrel szolgáljunk egyrészt a droghasználat indítékának megértéséhez, másrészt pedig a problémás használat következtében kialakuló testi és lelki elváltozások kezeléséhez. A kémiai addikciók gyógyítása, a „visszaesés” megakadályozása komoly kihívás nemcsak a két közvetlenül érintett fél – a szerfüggő és a kezelő –, hanem a társadalom számára is. A szerzők remélik, hogy a „gyönyör” és a „gyötrelem” dopamin- és szerotoninhullámain és hullámvölgyein hányódva ezek az ismeretek segítik a navigáló – netán a világítótoronyban utat mutató – olvasót a harmónia megtalálásában.