Az addiktológia alapjai II.

A mérsékelt övi, hűvös területeken termő, fehér burokmaradvány-pettyekkel tarkított piros kalapos légyölő galóca („bolondgomba”, Amanita muscaria) a népmesékből és népi mítoszokból jól ismert gomba. Jól megkülönböztethető a halálosan mérgező gyilkos galócától (A. phalloides), amelynek olajzöld, sárgászöld vagy fehéres a kalapja. A légyölő galócát Eurázsiában évezredek óta fogyasztják tudatmódosítás céljából. Példaként említjük az obi-ugor sámánokat, akik számára a révülést előidéző légyölő galóca (pangh) kultikus jelentőségű. Oliver Goldsmith (1735–1774) angol–ír regényíró egy esszében (The Citizen of the World, 1762) a gomba furcsa élvezeti használatáról is beszámolt. Leírása szerint Szibériában szokás, hogy lakomáikhoz a gazdag korják nemesurak gombából készített főzetet isznak, s mivel dolgukat a ház előtt végzik, a vizeletüket az odasereglett szegények faedénykékben összegyűjtik, majd megisszák, hogy ők is részesülhessenek a mámorból.