Az emberi szervezet fejlődését és működését számos kis és nagy molekulájú hormon és neurotranszmitter szabályozza. Ezeknek az anyagoknak központi szerepük van az egészséges szervezet homeosztázisának fenntartásában, a különféle egyszeri vagy ismétlődő külső behatásokra és a kóros élettani folyamatokra adott válaszreakciókban. A kémiai addikció e tekintetben sajátos helyet foglal el: egyrészt a lelki és testi állapotot alkalomszerűen befolyásoló hatásokat foglalja magában, másrészt pedig – rendszeres adagolás esetén – olyan folyamatokat is elindít, amelyek a szervezet működését alkalmazkodásra (adaptációra) kényszerítik, aminek következtében a szervezet működése tartósan megváltozik. Ebben a fejezetben a központi idegrendszer azon alapvető kémiai szabályozóival foglalkozunk, amelyeknek ismerete elengedhetetlen a pszichoaktív szerek biológiai és pszichés hatásának megértéséhez. Tudatában vagyunk annak, hogy bár a drogaddikció megértésében és kezelésében nélkülözhetetlen az emberi viselkedés neurokémiai megközelítése (lásd például Nestler, 2005; Koob, 2006), a komplex jelenségként értelmezett addikció biológiai, pszichés és társadalmi tényezőket egyaránt magába foglal (biopszichoszociális modell).