Az ayahuasca tulajdonképpen két növény kombinációja: egy monoaminoxidázgátló hatású (harmalintartalmú) növényt és egy DMT-t (dimetil-triptamint) tartalmazó növényt együttesen fogyasztanak a rendkívül erős hallucináció elérése érdekében. Az eredeti kompozícióban Banisteriopsis caapi (azaz ayahuasca) szerepel MAO-gátlóként, s ezen összetevőről kapta a nevét a MAO-gátlót és DMT-t együttesen használó drogfogyasztási forma, függetlenül attól, hogy milyen más növény szerepel az eredeti ayahuasca helyett. MAO-gátlóként leggyakoribb a szíriai rutafű (Peganum harmala), más néven a törökpirosító használata, ezen felül a golgotavirág (Passiflora incarnata) (Akhondzadeh, Kashani, Mobaseri, Hosseini, Nikzad és Khani, 2001), és nagyon ritkán a yohimbe (Corvanthe yohimbe) fogyasztása. A golgotavirág nem bizonyított MAO-gátló – egyesek szerint gyenge hatású szer. A természetes DMT újabb forrása a magyar szcénában a Phalaris arundinacea, azaz a pántlikafű, amelyet a dohányhoz hasonlóan szívnak el. A felfedezés örömét csak az rontja a fogyasztók számára, hogy a DMT-villanást nagyon durvának tartják: hirtelen jön, hirtelen megy, s közötte egy mély pszichedelikus élmény zajlik le. A MAO-gátló hatás és a reverzibilitás kérdése sokaknál aggodalmat okoz, emellett a sok étrendi megkötés is megfontolandóvá teszi a használatukat. Az eredeti ayahuascához is hozzá lehet jutni, bár igen drágán, külföldről való rendelés útján, de nagyon kevesen áldoznak ennyit egy élményre – marad a szíriai rutafű nevelgetése és a pántlikafű (vagy a szintetikus DMT).