Az alkoholproblémák, később a drogfüggőségek kezelésében a gyakorlatorientált pszichológiai beavatkozások és a fokozatosan kibontakozó pszichofarmakológiai lehetőségek nyomán egyre fontosabb elvvé vált a korai kezelésbevétel. A teljesen kifejlődő és krónikussá váló függőség gyakran olyan idegrendszeri károsodásokkal jár, amelyek megnehezítik a terápiás együttműködést, különösen a pszichoterápiák vonatkozásában. Alkoholizmus esetén ilyen a kognitív károsodás, amely krónikus alkoholizmusban egy idő után már kimutatható, majd hamarosan visszafordíthatatlanná válik. A szenvedélybetegség folyamata pedig karakterelváltozással, az önkontroll fokozódó zavarával és a társas készségek leépülésével párosul, ami miatt a beteg izolálódik, és elveszíti együttműködési készségeit a terápiában. A szociális károk is többnyire visszafordíthatatlanok. Mindezek a szenvedélyproblémák korai szakaszában még nem állnak fenn. Amikor a terápiás lehetőségek még megvannak, a későbbi alkoholista vagy drogbeteg még beilleszkedik, gyakran még környezete sem tekinti problémásnak, és általában nincs motivációja arra, hogy kezelésre menjen, vagy kezelést fogadjon el. Ha viszont sikerül kiszűrni és terápiára motiválni, az eredmények jók, az absztinenssé válás elérhető, a szenvedélyproblémák mögötti pszichoszociális és lélektani problémákat még lehetséges megoldani, feldolgozni.