Mint említettük, a közösségek részvétele nagyon fontos a pszichológiai terápiákban, és ehhez az egyén közösségekbe kapcsolása – integrálása, illetve reintegrálása – elengedhetetlen. Szinte minden lelki kórkép és terápiára szoruló állapot a páciens, illetve kliens befelé fordulásával és izolálódásával jár. Ennek megszüntetése és visszafordítása a terápia nagyon fontos nem specifikus eleme, hiszen a közösség védettséget, kommunikációt, visszajelzéseket támaszt, és ösztönzést, szerepeket biztosít. Minden terápiában a közösségek természetes fejlesztő hatása is érvényesült. Mint láttuk, a legsúlyosabb pszichiátriai vagy addiktológiai kórképekben a terápia lényege – önállóan és kiemelten – mesterséges, vagyis terápiás közösségek kialakítása és működtetése, ezekben a közösségi kihívások redukáltak és tompítottak, az alkalmazkodási és bekapcsolódási elvárások kisebbek, vagy fokozatosan növekednek. Az addiktológia terápiás közösségei sajátosak, a személyzet létszáma általában kisebb, és tagjai főleg gyógyult és rehabilitált szenvedélybetegekből állnak, és a hatás főleg a közösségi életformaműhely reszocializáló ereje, a pszichiátriai terápiás közösségekben szakemberek teamje pszichológiai változásokat elérni hivatott terápiás programokat működtet. A valóságban az addiktológiában a terápiás közösségek sokféle változatát használják, sok helyen folyik sokféle terápia, köztük gyógyszeres kezelés (legalább fenntartó kezelés) is. Úgy tűnik, az alkoholbetegek kezelhetők leginkább vegyes formában és viszonylagos aktivitással, ők néhány hónapos programokban absztinenssé tehetők és rehabilitálhatók (ha nem szenvednek komolyabb idegrendszeri károsodásban, és kivált, ha olyan természetes közösségbe is bekapcsolhatók, mint a Névtelen Alkoholisták). A drogbetegek súlyos állapotaiban a rövid távú programok nem hatékonyak, ún. élmény-, illetve kalandterápiás programokkal sokat próbálkoztak, de ezek hatása nem bizonyult számottevőnek. Ezt táborokban, hajókon és más, aktivitást igénylő környezetekben próbálták ki. A terápiás közösségek sajátos addiktológiai formáiban viszont a lemorzsolódás nagy, és az általában kétéves időt kitöltők között is sok a visszaesés, viszont az absztinencia és a rehabilitáció aránya olyan nagy, hogy az ilyen közösség valódi terápiának tekinthető.