Az addiktológiában a pszichoterápia alkalmazásának fejlődése várható, ha az ellátási rendszerek – és finanszírozásukon át a politika, illetve a gazdaság – szembenéznek a hatékonyság és a költséghatékonyság kérdéseivel. A klasszikus ellátásban nagyon gyakori az esetleges gyógyszerelés, a formális terapeuta-beteg találkozás, illetve a lemorzsolódás, az ellátórendszerrel való kapcsolatba lépés alkalmait nem használják eléggé ki. Mivel az addiktológiai szférában a költségek viselése a biztosítókra, az államra vagy az önkormányzatokra marad, a hatékonysági követelmények várhatóan erőteljesen érvényesülnek (különösen, ha a politika számol a terület elhanyagolásának, alulfinanszírozásának várható káraival). Ez esetben a pszichoterápiák és pszichoszociális ellátási módok felértékelődnek. Ha ezek a terápiák még több teret nyernek, akkor az hozzájárulhat általában is a pszichoterápia fejlődéséhez. Az addiktológiában is alkalmazhatók a pszichoterápiás hatáselemzésben felhasznált állapotmérő skálák és tünetlisták, klinikai mutatók, a személyes környezetből érkező állapotértékelések stb. A már említett projektelv, illetve programszemlélet miatt az ellátásban várhatóan mind nagyobb szerepet kap a monitorizálás és értékelés, ezek az eszközök itt használhatók. Az értékelések követéses vizsgálatokat fognak igényelni, ez általában a társadalomtudományi kutatás növekvő jelentőségét vonja maga után az ellátási rendszerekben.