Demetrovics Zsolt (szerk.)

Az addiktológia alapjai III.


Irán és Kína: ártalomcsökkentő forradalmak

A negatív példák ellenére az ártalomcsökkentés az elmúlt években komoly előrelépést könyvelhet el számos ázsiai országban, amelyek közül ki kell emelnünk Iránt, amely a kilencvenes években drogtermelő országból rohamos gyorsasággal vált fogyasztói célországgá. Jelenleg Iránban él a világon a legtöbb opiátfüggő, számuk a kormány becslései szerint 2001-ben elérte az 1,2 milliót, nem hivatalos becslések szerint azonban meghaladta a 3 millió főt is (Narcotics Control Strategy Report, 2001). A globális heroinkereskedelem növekedésének köszönhetően a tradicionális ópiumszívásról a lakosság egyre nagyobb része tér át a heroin injektálására: a heroin olcsóbb (2000-ben mindössze 3-4 dollárba került egy gramm heroin), és könnyebben elrejthető a hatóság elől, mint a nyers ópium (Razzaghi, 1999). Az 1979-es iszlám forradalom utáni Iránban a drogterápiás központokat bezárták, és kényszermunkatáborokra cserélték, a drogproblémát a kereskedők nyilvános kivégzésével próbálták visszaszorítani. A heroinhasználat az egyik fő közellenségnek számított, a heroinhasználóknak komoly stigmával és diszkriminációval kell megküzdeniük a társadalmi élet minden területén, nem beszélve a börtönbüntetés kockázatáról. Az ezredfordulón a HIV-járvány Iránban is tömeges méretűvé vált az injekciós droghasználók körében, és ez egyre jobban aggasztotta a hatóságokat, nyitottá téve őket a szigorú büntetőjogi eszközök alternatívái iránt. 1999-ben megnyílt az első perzsa drogambulancia, a Persepolis, amely ártalomcsökkentő szolgáltatásokat is nyújtott. Több ezer kliensüket részesítették szubsztitúciós terápiában, megkereső munkásaik elérték a rejtőzködő injekciós droghasználók jelentős részét, akiknek steril injekciós felszerelést és HIV-prevenciós információkat juttattak. A hatóságok felbuzdultak az ártalomcsökkentő beavatkozások sikerén, az igazságügyi miniszter szerepét betöltő ajatollah rendeletben utasította a hatóságokat a metadonfenntartó és tűcsereprogramok támogatására. Mi több, 2003-ban bevezették a szubsztitúciós terápiát a börtönökben is (Nissaramanesh, Trace és Roberts, 2005).

Az addiktológia alapjai III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 678 8

Az addiktológia alapjai című sorozat négy kötetének fejezeteihez összesen közel félszáz szerző járult hozzá, az addiktológia és társterületeinek legkiválóbb kutatói és gyakorlati szakemberei. A kötetek számos egyetemen váltak tananyaggá, az addiktológia területén történő tájékozódás kiindulópontjává. A harmadik rész a sorozat első két tagjával szerves egységet alkot. Elsősorban a függőség kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusaival (etiológia), jogi és drogpolitikai kérdésekkel, valamint a terápia lehetőségeivel, a különböző terápiás megközelítésekkel foglalkozik. A kötetet – és a sorozat további tagjait – nem csupán az addiktológia iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, de az addiktológia és a rokon diszciplínák területén tevékenykedő szakemberek számára is forrásként szolgálhat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/demetrovics-az-addiktologia-alapjai-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave