Demetrovics Zsolt (szerk.)

Az addiktológia alapjai III.


Bevezetés

A terápiás közösségek kínálata jelenleg 65 országban nyújt kezelési lehetőséget drog-, alkohol- és más függőségekkel élők számára (Bunt, Muehlbach és Moed, 2008). A terápiás közösségi (therapeutic community – továbbiakban: TC) ellátási forma a drogbetegek kezelésében meghatározó, és sok szempontból új paradigmákat teremtő megoldásokat eredményezett a kezdetektől fogva. Magyarországon is jelentős a szerepük, elsősorban az illegális szerfogyasztók ellátásában. Jelenleg 13 kifejezetten önmagát hosszú távú drogterápiát nyújtó önmeghatározással működő intézetet ismerünk, melyből 8 kifejezetten a TC-filozófia mentén szervezi működését. Miközben a terápiás szakmai körök és a közvélemény is nagy jelentőséget tulajdonít működésüknek, megítélésük sokszor vitatott, tekintettel a jellemzően erőteljesen képviselt absztinenciaorientáltságra, mely a nyolcvanas évektől kezdve előretörő ártalomcsökkentési beavatkozási politikával látszólag ellentétesnek tűnik (Broekaert, 2006). Számos intézet azonosítja magát a TC-modellel, tekinti magát vagy tekintik mások ezen terápiás szemlélet követőjének és alkalmazójának. Bár a terápiás közösségi rendszerek szakmai-tudományos önmeghatározása és kutatása már mintegy 30 éve folyik (Broekaert, Kooyman és Ottenberg, 1998), mégsem beszélhetünk esetükben egy minden kétséget kizáró és lezárt definíciós keretről. Ennek oka többek között a bennfekvéses kezeléssel való összekapcsolásuk. Gyakran igen különböző ellátási formák találják magukat ugyanabban a finanszírozási vagy szakmai felügyeleti besorolásban. A bennfekvéses, az angolszász nyelvi közegben rezidenciálisnak nevezett ellátások egy olyan generikus elnevezést takarnak, mely egymástól rendkívül eltérő terápiás megközelítések leírására használatos a terápiás filozófia, a képzési és működési feltételek vagy az alkalmazott kezelési modalitások tekintetében egyaránt (Broekaert, Kooyman és Ottenberg, 1998; Perfas, 2000; De Leon, 2000). Nem minden bennfekvéses kezelés történik terápiás közösségi formában a drogterápiában, és ugyanakkor nem minden terápiás rendszer, mely magát TC-nek nevezi, használja ugyanazokat a kezelési premisszákat, szociális és pszichológiai rendszerelemeket, amelyek a terápiás közösségekre jellemzőek. Kevés közös pontot találni tehát, kivéve azt az egyet talán, hogy mindkettő 24 órás keretben valósul meg intézetek közegében, mely során valamilyen elemek együtteseként megjelenő kezelés történik.

Az addiktológia alapjai III.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 678 8

Az addiktológia alapjai című sorozat négy kötetének fejezeteihez összesen közel félszáz szerző járult hozzá, az addiktológia és társterületeinek legkiválóbb kutatói és gyakorlati szakemberei. A kötetek számos egyetemen váltak tananyaggá, az addiktológia területén történő tájékozódás kiindulópontjává. A harmadik rész a sorozat első két tagjával szerves egységet alkot. Elsősorban a függőség kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusaival (etiológia), jogi és drogpolitikai kérdésekkel, valamint a terápia lehetőségeivel, a különböző terápiás megközelítésekkel foglalkozik. A kötetet – és a sorozat további tagjait – nem csupán az addiktológia iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, de az addiktológia és a rokon diszciplínák területén tevékenykedő szakemberek számára is forrásként szolgálhat.

Hivatkozás: https://mersz.hu/demetrovics-az-addiktologia-alapjai-iii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave