A terápiás közösségek kínálata jelenleg 65 országban nyújt kezelési lehetőséget drog-, alkohol- és más függőségekkel élők számára (Bunt, Muehlbach és Moed, 2008). A terápiás közösségi (therapeutic community – továbbiakban: TC) ellátási forma a drogbetegek kezelésében meghatározó, és sok szempontból új paradigmákat teremtő megoldásokat eredményezett a kezdetektől fogva. Magyarországon is jelentős a szerepük, elsősorban az illegális szerfogyasztók ellátásában. Jelenleg 13 kifejezetten önmagát hosszú távú drogterápiát nyújtó önmeghatározással működő intézetet ismerünk, melyből 8 kifejezetten a TC-filozófia mentén szervezi működését. Miközben a terápiás szakmai körök és a közvélemény is nagy jelentőséget tulajdonít működésüknek, megítélésük sokszor vitatott, tekintettel a jellemzően erőteljesen képviselt absztinenciaorientáltságra, mely a nyolcvanas évektől kezdve előretörő ártalomcsökkentési beavatkozási politikával látszólag ellentétesnek tűnik (Broekaert, 2006). Számos intézet azonosítja magát a TC-modellel, tekinti magát vagy tekintik mások ezen terápiás szemlélet követőjének és alkalmazójának. Bár a terápiás közösségi rendszerek szakmai-tudományos önmeghatározása és kutatása már mintegy 30 éve folyik (Broekaert, Kooyman és Ottenberg, 1998), mégsem beszélhetünk esetükben egy minden kétséget kizáró és lezárt definíciós keretről. Ennek oka többek között a bennfekvéses kezeléssel való összekapcsolásuk. Gyakran igen különböző ellátási formák találják magukat ugyanabban a finanszírozási vagy szakmai felügyeleti besorolásban. A bennfekvéses, az angolszász nyelvi közegben rezidenciálisnak nevezett ellátások egy olyan generikus elnevezést takarnak, mely egymástól rendkívül eltérő terápiás megközelítések leírására használatos a terápiás filozófia, a képzési és működési feltételek vagy az alkalmazott kezelési modalitások tekintetében egyaránt (Broekaert, Kooyman és Ottenberg, 1998; Perfas, 2000; De Leon, 2000). Nem minden bennfekvéses kezelés történik terápiás közösségi formában a drogterápiában, és ugyanakkor nem minden terápiás rendszer, mely magát TC-nek nevezi, használja ugyanazokat a kezelési premisszákat, szociális és pszichológiai rendszerelemeket, amelyek a terápiás közösségekre jellemzőek. Kevés közös pontot találni tehát, kivéve azt az egyet talán, hogy mindkettő 24 órás keretben valósul meg intézetek közegében, mely során valamilyen elemek együtteseként megjelenő kezelés történik.