A jelenleg hatályos magyar büntető törvénykönyv 1978-ban lépett hatályba. A kábítószer-fogyasztást a Btk. már ekkor szabályozta. (Valójában már az 1878-ban életbe lépett Csemegi-kódex, az első modern magyar büntető törvénykönyv idején szabályozták a kérdést: a drogfogyasztást nem büntették, de a bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősséget külön törvény szabályozta.) Az 1978-as Btk. drogjogszabályai egészen 1993-ig voltak érvényben, és kevéssé szofisztikált voltuk bizonyítja, hogy ebben az időszakban sem a drogfogyasztás, sem az egyéb kábítószerrel kapcsolatos cselekmények nem voltak elterjedtek. A vonatkozó paragrafusok egyszerűek voltak, a törvény büntette a drogok megszerzését, tartását, forgalomba hozatalát, készítését és az országba való behozását. Nem nevesítette ugyanakkor a Btk. a drogok kínálását és termesztését, és az átadást is csak abban az esetben szankcionálta, ha 18. életévét betöltött személy 18 évesnél fiatalabb valakinek adott drogot. A büntetések mai szemmel nézve viszonylag enyhének számítottak, jelentős mennyiségű droggal való visszaélésért a törvény kettőtől nyolc évig tartó szabadságvesztést rendelt. Csekély mennyiségű drog megszerzése, tartása és készítése egy évig tartó szabadságvesztést, pénzbüntetést vagy javító-nevelő munkát vonhatott maga után. A nem tiltott szerek visszaélésszerű használata (pl. szipuzás) maga nem volt tiltott (nehéz is lehetett volna betiltani a csavarlazító vagy a ragasztó árusítását vagy használatát), a törvény erre a problémára azt a megoldást alkalmazta, hogy a „kábító hatású anyag vagy szer kóros élvezete” tekintetében azt a magatartást büntette, ha valaki egy 18 évnél fiatalabb személyt ilyen tevékenységben segített, vagy arra rá akart bírni. Igaz, mivel az elkövetőnek az eset megállapításához nem kellett felnőttkorúnak lennie, a jogszabály és a jogalkalmazói gyakorlat megengedte, hogy együtt szipuzó fiatalkorúak ellen egymás segítéséért indítsanak eljárást...