Más szóhasználatban szokás az ártalomcsökkentő beavatkozási módokra alacsony küszöbű szolgáltatásként is hivatkozni (Rácz, 1999), utalva rá, hogy ezen szolgáltatások a küszöböt, azaz a klienssel szemben állított elvárásokat alacsonyabb szinten tartják, mint azok a kezelőhelyek, amelyek a kezelésbe vétel alapfeltételének tekintik az absztinencia iránti elköteleződést. Magyarországon például az alacsony küszöbű szolgáltatás kritériuma, hogy úgy segít, hogy közben ingyenes, mentes a bürokráciától. Igénybevételének nem feltétele az absztinencia, továbbá anonim, önkéntes, életkorhoz, lakóhelyhez nem kötött, és kliensközpontú. Fontos, hogy az ilyen jellegű szolgáltatások nem megtagadhatóak azért, mert a kliens éppen valamilyen szer hatása alatt áll. A hazai iránymutatás az ilyen, alacsony küszöbű tevékenységi formák közé sorol bizonyos pszichoszociális intervenciókat, az információs, valamint felvilágosító szolgáltatásokat, a telefonos információs és segélyvonalak fenntartását, a megkereső munkát (pl. utcán vagy akár táncos-zenés szórakozóhelyeken), a drop in („toppanj be” vagy melegedő) szolgáltatásokat, a tű- és fecskendőcsere szolgáltatásokat, valamint a szubsztitúciós kezeléseket (NCSSZI, 2006). Általában az ártalomcsökkentő szolgáltatások alacsony küszöbűek, de ország és hely függvénye, hogy ez mennyire valósul meg. A metadonszubsztitúciós kezelés például, ami egy klasszikus ártalomcsökkentő beavatkozás, hazánkban több európai országgal összehasonlításban viszonylagosan szigorúbb kritériumokhoz kötött. Emellett ez a kezelési forma – a kezelőhelyek kapacitásának korlátozottsága miatt – egyben az egyik legnehezebben hozzáférhető ellátás is hazánkban (Márványkövi, Melles és Rácz, 2006).