A rendszerváltást követően a drogfogyasztás Magyarországon – hasonlóan a többi volt szocialista országhoz – a korábbinál elterjedtebb lett, a probléma láthatóbbá vált, és a társadalmi nyomásnak köszönhetően a rendőri szervek is nagyobb energiákat fordítottak a drogkérdésre. A kilencvenes évek elejétől kezdve 2006-ig folyamatosan nőtt az évente indított drogos büntetőeljárások száma, és hamar nyilvánvalóvá vált, a korábbi szabályok számos ponton kiegészítésre szorulnak. 1993-ban a parlament gyakorlatilag teljesen átalakította az 1978-as szabályokat. A drogfogyasztókra a korábbi egy évig terjedő szabadságvesztés helyett két évig terjedő börtönbüntetést lehetett kiszabni. Új elkövetési magatartásokat vettek bele a törvénybe, a drogtermesztést, a drogkereskedelmet, a kábítószer-kínálást és az -átadást külön is meghatározva. A fiatalkorúak védelmében is szigorítottak, így 1993-tól kezdve 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető az elkövető, ha tette következményeként 18 év alatti személy kapott drogot. Sajnos ez a meghatározás hibásra sikeredett, mert a törvény nem követelte meg, hogy az átadó személy már felnőttkorú legyen, így a szabályok számos esetben szolgáltak drogot együtt fogyasztó fiatalkorúak elleni szigorú fellépés indokaként. A közös drogfogyasztás különösen a kannabiszszármazékok körében lehet jellemző, és mivel például a kannabisztartalmú cigaretta továbbadása minden esetben átadásnak minősült, ha 16 éves gyerekek együtt fogyasztottak, mindegyiküknek a minősített esetért, azaz a szigorúbb kategóriáért kellett felelnie. Ez a jogalkotási hiba annál feltűnőbb volt, mert a parlament a módosítás során ugyanezt a problémát a nem kábítószer, hanem „kóros élvezetre alkalmas anyag” tekintetében rendezte: a szipuzásra való rábírásért vagy abban való segítségnyújtásért ettől kezdve csak akkor kellett felelni, ha az elkövető felnőttkorú volt, és az, akinek segítséget nyújtott, még nem.